„De jó hogy vagyunk egymásnak!”

- Csoport neve: Harangvirag
- Sípos Utcai Óvoda
- Kategória: Óvodások
- Téma: Társas kapcsolatok
- (22 megtekintés)
Ebben a hónapban sokat beszélgettünk, játszottunk a Társas kapcsolatok témával kapcsolatban. A boldogságóra keretében részletesebben kibontottuk a témát, és játékos tevékenységeken keresztül érzékeltük, miért jó hogy közösségben élhettünk, vannak barátaink akikkel nagyon sok mindent csinálhatunk, akikre számíthatunk, és ők is ránk. A foglalkozásra a Bagdi Bella: Ha boldog vagy című dallal hangolódtunk. A gyerekek szabadon sétáltak a teremben, és csengő szóra megálltak, a mellettük lévő társuk
at üdvözölték, valamilyen módon. Volt, aki megsimogatta a társa arcát, megérintette a vállát, és volt aki egy mosollyal köszöntötte a másikat. Ezután madárrá változtunk, karunkat kitártuk, és szabad madárként, különböző mozdulattal mozogtunk a csoportban. Figyeltünk egymásra, lehet hogy a „szárnyunk” is összeért, majd Csengőszóra megálltunk és „dagasztással” oldottuk fel a mozdulatot. (Relaxáló gyakorlat) Ezután leültünk a szőnyegre és eljátszottuk a „Kis barátom hogy vagy?” című játékot. Labdát gurítottunk, és megkérdeztük egymástól, „Hogy vagy?”. Ezután Boldog Beni hozott egy mesét az örök barátságról, melyen keresztül feldolgoztam a témát. Utána beszélgettünk arról, milyen jó dolog, és boldogító érzés, ha segítünk másokon, és figyelünk egymásra, a barátainkra. Ezután „Erre csörög a dió”- dalosjátékkal a gyerekek bekötött szemmel, a hang irányában megkeresték, és felismerték egymást. Majd a Szívmanó kártyák segítségével beszélgettünk arról, hogy mi-mindent csinálhatnak együtt a barátok. A foglalkozást színezéssel zártuk, közben beszélgettünk arról, hogy mindenkinek lehet jó barátja, neked is. „Neked ki a legjobb barátod?”. Egymás jeleit is rárajzolták a gyerekek a színezőre, majd kiraktuk a Boldogságfalra, hogy a szülők is lássák, milyen kapcsolatokat alakítanak a gyerekek a csoportban. A foglalkozást a Bagdi Bella: Imádok élni című dalával zártuk, együtt táncoltunk, mozogtunk vidáman a zenére.




