Boldogságóra Program

Hála hónap: szeptember
Az első hónap a tanévben. Még javában folyik a beszoktatás, a nagyok visszaszoktatása, de már beszélnünk kell a háláról. Nincs egyszerű dolgom. Eleve nehéz téma, nem egyszerű megértetni velük. Relaxációval kezdtük, magas fa lett belőlünk, egész kicsiből nagyok lettünk, megnőttünk, nyújtózkodtunk többször is egymás után. A Hálafa története mesét meséltem nekik. Megbeszéltük mi történt a mesében, sok kérdéssel azért sikerült rávezetnem őket. A hála szó értelmezése, ’lefordítása’ nekem okozott egy kis nehézséget, de úgy érzem sikerült. Azután falevelet osztottunk körbe, majd a barátunknak, és meg is neveztük, hogy miért adjuk. A legtöbbször az hangzott el, „azért vagyok hálás, mert játszol velem..” Utána megbeszéltük, hogy miért lehetünk hálásak az életben, kinek miért mondhatunk köszönetet. Atina szájából hangzott el: „Én azért vagyok hálás anyukámnak, mert ha ő nem lenne, én sem lennék”. Szivecskéket vittek haza a gyerekek, amit otthon a szüleiknek kellett odaadni, és hálát mondani Nekik. Másnap faleveleket osztottam, és rárajzolták, hogy miért hálásak. Ebből készült a szobában a szekrényre egy Hála-fa. A rajzok nem lettek igazán felismerhetőek, de mielőtt felragasztották, el kellett mondaniuk, hogy mit rajzoltak. Készítettünk Hála dobozt, hála virágot színeztünk, beleraktuk a dobozba. A dobozt ezután kiraktuk a polcra az öltözőbe. A gyerekeknek feladata volt szólni otthon, hogy a szüleik is színezzenek Hálavirágot, és dobják be a dobozba. A kérés az volt még, hogy mivel a felnőttek már tudnak írni, írják is fel a virág hátuljára, hogy miért hálásak. A kollegáimnak is szóltam, hogy jöjjenek Hálavirágot színezni. Persze csak három emberről tudok, aki ezt megtette. A feladatlap színezőjét felhasználva a gyerekekkel színeztünk, kivágtuk a képeket, és mindenki felragasztotta, hogy miért lehet hálás. Ezeket egy nagy szívecskére ragasztottuk rá. Kiraktuk az öltözőbe a faliújságra, és itt láthatja mindenki. A naptárt is ide raktuk ki. Ami kimaradt, és be szeretném pótolni októberben, hogy készítek lépcsőt a szekrényre, és így láthatóvá válik a menete a programnak, illetve, hogy hol tartunk. Bella zenéivel ismerkedünk, figyelem, hogy melyik tetszik a gyerekeknek, azokat ismételjük néhányszor. Énekeltük az „Itt vagyunk, jó nekünk….” dalt, aminek a dallamát már ismerik.
A gyerekek mentális fejlettsége elég gyenge szinten áll, nagyon nehezen fejezik ki érzelmeiket. A feladat továbbadása is nehézkesen ment, kevesen meséltek otthon erről, és arról is, hogy feladatuk van a szülőknek. Többször kellett figyelmeztetni, ismételni, ’számon kérni’. Igyekeztük gyakorolni a „Hálásan köszönjük” kifejezést, először Zsóka néninek mondtuk, mert gyümölcsöt pucolt. Aztán példamutatás képpen sokszor használtam, ha valaki segített, vagy segítőkész volt. A mindennapokban bővítettük a miért lehetünk hálásak körét, mert kisebb csoportokban ismételtünk, visszacsatoltunk.
Csömör, 2019. 10. 03.

Képek