Boldogságóra Program

A múlt hónap végén kezdtünk ismerkedni a hangulathőmérővel. Zöld mosolygós, sárga egykedvű és piros szomorú fejeket lamináltunk, erre csíptették fel a gyerekek minden reggel a jelükkel ellátott facsipeszeket aszerint, hogy milyen kedvvel érkeztek az oviba. Én is választottam jelet magamnak, és én is „csipeszeltem”
Az első héten minden reggel, akinek kedve volt hozzá, elmondhatta, hogy miért választotta az a fejet, amire a jelét tette. Ezekben a beszélgetésekben én is elmondtam, milyen volt a hangulatom érkezéskor. Figyeltem arra, hogy mindhárom érzelemre kapjanak mintát, lássák, hogy pl. szomorúak (mérgesek) is lehetünk. Hallhatták a gyermekek, hogyan mesélem el az okokat, tanácsot kértem tőlük, hogy mit kellene tennem ahhoz, hogy legközelebb elkerüljem a haragot, ne legyek mérges. A téli ünnepekhez közeledve egyre inkább az volt az érzésem, hogy azt fogalmazzák meg örömnek a gyerekek, ha pl. kapnak valamit, vesznek nekik valamit (játékot). Ezért a reggeli beszélgetésekben szándékosan részletesebben meséltem el, hogy milyen érdekes és szép volt, hogy pl. a téli hűvös hajnalon madarak beszélgetését hallottam; hogy mennyire tetszett a kocsi szélvédőjére hullott színes falevél; hogy a fiam korábban ment el otthonról, mint én, és indulás előtt készített nekem egy finom teát; stb.
Néhány nap múlva nagyon kedves szösszenetet mondott el egy kisfiú: Azért indult jól a napja, mert az édesanyja az arcát simogatva ébresztette.
Nagyon tanulságos egyéni beszélgetések is kerekedtek. Volt, aki nem akart beszélni arról, hogy miért jött szomorúan reggel, ezt természetesen tiszteletben tartottam.
Úgy látom, hogy a gyerekeknek igényük van az effajta figyelemre is, szívesen beszélnek az érzéseikről. Ahogyan múltak a napok, egyre többet, egyre részletesebben beszéltek az érzéseikről, egyre pontosabban fogalmaznak.
Két rövid beszélgetés:
1:
o Miért voltál szomorú reggel?
o Mert Anya veszekedett velem.
o Miért? Mi történt?
o Szaladgáltam az üvegpohárral.
o Mit gondolsz, miért nem akarta Anya, hogy szaladgálj?
o Azt mondta, hogy elesek, és megsérülhetek.
o Hát, igen, ez így van. Szerinted miért volt Anya mérges?
o Mert szaladgátlam.
o Igazából azért volt mérges, mert nagyon megijedt. Tudod, Anya nagyon szeret téged, és nem akarja, hogy bajod essen. Ezért szólt rád. Mit gondolsz, mit lehetne tenni, hogy Anya ne legyen mérges?
o Háát, nem kell szaladgálni a pohárral. 😊
2:
Könnybe lábadt szemmel érkezik a kisfiú.
o Oh, jajj! Mi történt? Elmondod?
o A szülők tényleg akkor jönnek a gyerekekért, amikor végeznek a munkájukkal?
o Igen, persze. De mi a baj?
o Azért vagyok szomorú, mert Anya nem jön értem délben, itt kell aludnom az oviban.
o Hát, sajnos ezt nem tudjuk megoldani, de mondd, hogyan segítsünk neked, hogy elmúljon a szomorúságod?
o Háát, itt szeretnék ücsörögni az öledben.
o Ezen ne múljon, maradj itt, amíg gondolod.

Ilyen előzményekkel tehát az érzelmeket jól feldolgoztuk, átléphettünk a jó cselekedetekre, ennek a hónapnak a témájára.
Újból elővettük a Baráti segítség c. mesét. (A kis mókusnak a barátai segítenek a téli eleséget az odúba szállítani.) Arról beszélgettünk, hogy a kis mókus mit érezhetett, amikor a barátai segítettek neki, felidéztük, hogy volt-e olyan saját élményük, amikor nekik segítettek. Röviden megnéztük, hogy ezt az érzést hol érzik, milyen színű lehet. (Ilyen játékot játszottunk már a „mérgesség” a düh kapcsán)
Következő napon a tornakarikákkal játszottunk. A földre elhelyezett karikákba kellett beállniuk, olyan színűbe, amilyen színt hallottak, vagy mutattam. A cél az volt, hogy segítsenek egymásnak a megfelelő karikába bejutni, és ott bent is maradni. Hasonló logika alapján, mint Pingvinek a jégtáblán drámajátékban.
Újabb beszélgetésben arról volt szó, hogyan tudunk segíteni egymásnak. Rengeteg ötlet felmerült: Megkeresni az elveszett plüsst; segíteni a játékok összeszedésében; megvigasztalni, ha szomorú; felsegíteni, ha a másik elesett; játszani vele, ha egyedül van… stb.
Azért, hogy láthatóbbá váljon az a sok segítség, amit felsoroltak, nagyobb méretű szivecskéket készítettem kartonból, (egyik oldalán a gyerek jele, másik oldala karácsonyi csomagolópapírral bevont) erre szalagot rögzítettem. Amikor egy jó cselekedet megtörtént, felragasztunk egy csillagot a szalagra. Karácsony előtti utolsó napon ezt a szivecskét haza lehet majd vinni.
Az első napon csak két gyermek akart ebben részt venni, de ahogy múltak a napok, egyre több szívecskére volt szükség, egyre több csillag került a szalagokra. Karácsonyig csillagzápor várható 😊
2021.12.10.

Képek