Boldogságóra Program

2035- ben élt egy lány, akit Natinak hívtak. Nati 5 évvel ezelőtt még vígan rúgta a labdát az iskola lány csapatával. Amikor egy iskolai bajnokságon a labdába akart rúgni, rálépett a labdára és hátraesett. Mikor felébredt, nem érezte a lábát, körbenézett, s hát a kórházban találta magát. Az anyukája mellette ült és zokogott. Nati ijedten kérdezte meg, mi történt és az anyukája könnyek között elmagyarázta neki, hogy többé nem tud járni.
2 év múlva Nati iskolájában fiú labdarúgó csapatot válogattak. Egy Natinál pár évvel kisebb fiú, Márk be akart jutni a focicsapatba, de nem választották be. Délután, mikor Nati a tolókocsival kerekezett haza, találkozott Márkkal, aki lógatta az orrát.
– Szia, Márk, miért vagy szomorú?- kérdezte Nati.
– Hello!- szipogott- Nem vettek be a focicsapatba!
– „Te ne legyél bánatos, én komolyan gondolom…”, tudod, így van az énekben is. Én
tényleg komolyan gondolom. „Az életben az a legjobb, hogy mindig van második lehetőség”, ezt ki is kell használni! – bíztatta Nati Márkot- De jól kell kihasználni, mert, ha rosszul használja, elveszíthet mindent!
– Miért, te jól használtad ki?- mordult fel Márk.
Nati válaszként elmesélte a történetét.
– De ezt nem azért mondtam, hogy sajnáltassam magam, hanem, hogy tudd
mindennek a pozitív oldalát nézni, mert a felhőkön túl mindig ott ragyog a nap.- mondta Nati.
– Hát te nem vagy normális! Hogy lehet ennek a pozitív oldalát nézni?
– Próbáld meg te is, hátha sikerrel jársz.
– Lehet, hogy igazad van…- mondta Márk és mély gondolkodásba merült.-
Eldöntöttem, jövőre is indulok a suli fociválogatásán és többet edzek!- szólt magabiztosan.
Márk ezek után mindig Natihoz ment, ha valami kérdése volt. Jövőre be is került a
foci csapatba.