Boldogságóra Program

„Teremts szinergiát!
Együtt jobb!”
(Sean Covey)
Ebben a digitalizált világban különösen fontos a személyes kapcsolatok ápolása, fenntartása. Sokan a telefonok, számítógépek társaságában élnek, azon kommunikálnak. Élő beszélgetéseket ritkán folytatnak egymással. Ezért nagyon fontosnak tartottam, hogy a tanítványaimat rávilágítsam, hogy sokkal fontosabb a személyes kapcsolatteremtés. Így ebben a hónapban arra törekedtem minden foglalkozáson, hogy ezt a szemléletet tudatosítsam és erősítsem a gyerekekben.
Boldogságóránkat most is relaxációs gyakorlattal kezdtük (Meleg fészek relaxáció), majd hogy minden gondtól megszabaduljunk repülőket hajtogattunk és a bántó gondolatainkat ráírtuk majd elröptettük mindet, hogy megszabaduljunk ezektől a gondolatoktól. Ezt követően csoportokra osztottam a gyerekeket és távíróoszlopos játékot játszottunk. Bagdi Bella „Ha boldog vagy tapsolj a kezeddel” című dalára mozogtunk. Az órán tanulságos mesénket Sean Covey „A vidám gyerekek 7 szokása” c. könyvéből választottam. A mese Covey hatodik szokása, mely szerint: Fogj össze másokkal, hogy többet tudj elérni! A mesében a héttölgyesi gyerekek gyakran összejönnek focizni és bárkivel játszanak. Egyik nap a szomszédos falubeli Böhöm borzok bukkantak fel a réten. Közös játékba kezdenek, de sajnos úgy nem lehet eredményt elérni, hogy mindenki mást csinál a pályán: Ugrifutinak nem passzoltak labdát, Eszti megállt virágot szedni, Tüskeszuri lefeküdt szundítani, Talpas elővette nagyítóját. Az első félidő végére a borzok vezettek négy nullra. Ekkor Marcsi azt mondta a többieknek, „ha csapatként játszanak és számba veszik, ki miben erős talán még nyerhetnek is”. Így is lett! Igazi csapatként játszottak, hiszen „Csapatban Akárki Pompásan Alkot, Teljesít”. Végül megnyerték a játékot. Ezt a kis tanmesét nyitott fülekkel hallgatták kis másodikosaim. Ezután mi is számba vettük erősségeinket és a szívek puzzle darabjaira mindenki ráírhatta azt.
Nemcsak a mesében szereplő héttölgyesi gyerekek szeretik a focit, hanem az osztályomba járó gyerekek is. November 25-e a Magyar Labdarúgás Napja, ezért úgy gondoltuk pedagógus társammal, hogy a november utolsó hetét a focinak szenteljük. Minden órán a foci volt a téma. Matematika órán a műveletek gyakorlása kapcsolódott a labdajátékhoz. Etika órán megtekintettük a 6:3-as legendás győzelem összefoglalóját. Technika órán gombfocit készítettünk: kupakokra a legendás Aranycsapat tagjainak fényképe, az ellenfél kupakjaira pedig a gyerekek fényképei kerültek. Irodalom órán megismerkedtünk a gombfoci játékszabályával, így szünetekben, szabadidős tevékenységekben csoportokba verődve játszottak. Vizuális kultúra órán páros munkában olyan szabadban végzett tevékenységeket kellett rajzolni, amely a focihoz, vagy olyan tevékenységhez kapcsolódik, amelyet társaságban kell végezni. A tanóra szüneteiben a terem közepén álló csocsóval is játszhattak. A pénteken, a hétzáró napon a tanítványaim nagy örömére, szülő – gyerek focimeccset hirdettünk. Nagy örömünkre szinte minden gyereknek érkezett hozzátartozója a játékos délutánra. Jó volt látni a szülőket, miként gyerekek lehettek egy kis időre. A mérkőzés után baráti beszélgetés vette kezdetét. Olyan jól sikerült a közös játék, hogy gondolkozunk a folytatáson…