Boldogságóra Program

Ebben a hónapban a társas kapcsolatok témakörével foglalkoztunk. Ez a téma remek alkalmat biztosított, hogy egy szociometriai vizsgálatot is elkészítsünk a gyerekkel annak feltérképezésének érdekében, hogy vannak-e olyan gyermekek a csoportunkba, akiknek a beilleszkedéshez, barátok szerzéséhez több segítségre van szüksége. Néhány gyermek valóban több odafigyelést igényel, de reménykedünk abban, hogy előbb, utóbb ők is kölcsönös baráti kapcsolatokra találhatnak társaik között.
Annak elősegítésére, hogy minél jobban megismerhessék egymást a gyerekek, a hónap során több ezt segítő játékot is játszottunk. Ilyen volt például a helycserés játék, amikor tulajdonságokat soroltunk, majd olyan dolgokat, amikben a gyerekek jók, ügyesek, illetve amik érdeklik őket. Az egyes állításoknál azok a gyerekek, akik magukra ismertek felálltak és egymással helyet cseréltek.
Például ilyen esetekben történt helycsere: fiú/lány vagyok, szeretem a kék színt, szeretek kirándulni, a kedvenc fagyim a csokis, szeretek mesét hallgatni, kedves vagyok, jószívű vagyok, szeretek rajzolni, stb.
Ezután jött egymás önbizalmának növelése érdekében a „meleg zuhany”, amikor 1-1 gyermek beült a kör közepére, a többiek pedig elmondták a róla elgondolt pozitív tulajdonságokat. Persze az életkoruk miatt megjelent több alkalommal, hogy azt szeretem benne, hogy szép a haja, cipője, jó az illata, de egészen kreatív és örömöt okozó gondolatok is elhangzottak; pl.: „Egyszer segített nekem megkeresni az elveszett szandálomat.”, „ügyes, mert jó búvóhelyeket talál az udvaron. „Ha megkérem, akkor azt játszik velem, amit én szeretnék.” „Amikor sírtam, megölelt.” „Egyszer hiányzott anya és odaült mellém és adott zsepit.”
Készítettünk kézfogós formákat. Nem volt könnyű feladat, hiszen mindenki kört alakított volna és a formák kialakítása nehézségekkel járt. Néhány próbálkozás után mégis sikerült a körből háromszöget, majd szívecskét, virágot és házikót is létrehoznunk. Megbeszéltük, hogy mi is volt ebben a feladatban nehéz, és arra jutottunk, hogy addig nem sikerült, amíg mindenki egyesével akart kijjebb-beljebb, arrébb állni, de amikor rájöttek a gyerekek arra, hogy figyeljenek oda egymásra, akkor elkezdett működni a dolog.
Boldog Dóra segítségével megbeszéltük, hogy otthon is előfordulnak olyan dolgok, amikért valaki boldogabb vagy szomorúbb. Feltérképeztük, hogy mit tehetnek a gyerekek azért, hogy anya, apa vagy a testvérek kicsit jobban érezzék magukat. Pl. „Ha anya fáradt, akkor csendben játszom egy kicsit, hogy tudjon pihenni.” „Segítek anyának elrakni a zoknikat.” „Nem verekszem a testvéremmel és akkor anya nem lesz mérges és többet játszik velünk.”
Végül a tenyérlenyomatainkkal kidíszítettük a csoportszobánk ajtaját, amire a csoportunkra is jellemző tulajdonságokat is felírtuk.
A hónap utolsó napján megtanulták a gyerekek, hogyan kell elbúcsúzni, mert az egyik gyermek ezen a napon jött hozzánk utoljára. Nagy öleléssel és kedves szavakkal köszöntek el társuktól.

Képek