Boldogságóra Program

A Bogyó és Babóca csoporttal arról beszélgettünk, mi az az optimizmus. Természetesen nem tudták. Én sem tudnám 4-5 évesen. Tehát az ő nyelvükön játékokkal és egy szuper történettel vázoltam számukra. A relaxációs gyakorlatot követően meséltem nekik egy tanulságos történetet a békák versenyéről, miszerint az emberek sok- sok negatív dolgot kiáltottak nekik, így feladták a versenyt, kivéve egy békát. Ő miért is nyerhetett? Mert süket volt, így nem hallotta azt a rengeteg bántó és negatív mondatot amit az emberek kiabáltak. ( Úgyse fog sikerülni, Add fel, Nem megy neked).
Azért tartottam fontosnak, hogy elmondjam nekik ezt a történetet, mert ez így van a való életben is. A sok negatív amit akár egymástól is kaphatunk lehúz. A gyerekek megértették azt, hogy egymást segítenünk kell. Ezt követően folytattuk egy játékkal a foglalkozásunkat. A gyermekeknek szét kellett válogatni a kártyákat és felragasztani vagy a boldog, vagy a szomorú archoz, annak függvényében, hogy vidám vagy szomorú a kártyán megjelenő cselekmény.
Ezt folytattuk egy csapat játékkal. Az egyik csapatnál mosolygós arc volt, a másik csapat kezében pedig szomorú. Amelyik csapat kezében a vidám arc volt, annak a csapatnak meg kellett nevettesse a szomorú csapatot, természetesen előhoztuk a jókedvet! Majd csapat csere után folytattuk a játékot.
Meghallgattuk a hónap dalát és oly annyira megtetszett a gyerekeknek, hogy még az udvaron is mondogatták. Valóban fantasztikus dal és nagyon pozitív!
Játszottunk egy utolsót. A tükrös játékot hoztam el a gyerekeknek. Körbe adtam a tükröt és játszottunk az arckifejezésünkkel. Mindenki szerint sokkal jobb a mosolygós.
Lezárásképp pedig kiszíneztük az optimizmus jelképét, majd felragasztottuk a Boldogság várunk tetejére.

Képek