Boldogságóra Program

Célom az volt, hogy a gyermekek megküzdési stratégiákat sajátítsanak el és gyakoroljanak, ezáltal erősítve reális önértékelésüket. Fontosnak tartottam, hogy eleinte támogatással, később pedig egyre önállóbban legyenek képesek megoldási folyamatokat kialakítani.
A játékos megközelítés révén arra törekedtem, hogy a gyermekek olyan érzelmeket erősítsenek meg önmagukban, amelyek hozzájárulnak önértékelésük fejlődéséhez, valamint ahhoz, hogy bátrabban vállalják fel önmagukat és hatékony megoldásokat találjanak saját kihívásaikra. Mindeközben társas kapcsolataik is fejlődtek, hiszen megtanulták, hogy segítséget kérni nem gyengeség, hanem az együttműködés természetes része. E folyamat során a bizalom és az erkölcsi értékek kérdésköre is kiemelt szerepet kapott. A beszélgetések során tudatosítottam bennük, hogy a nehézségek leküzdése boldogabbá és erősebbé tesz minket.
A foglalkozás során a gyermekek játékos formában sajátították el a megküzdési stratégiákat, amelyek segítették őket abban, hogy hatékonyabban kezeljék érzelmeiket, felismerjék saját erősségeiket, és megtapasztalják az együttműködés erejét.
Megvalósult megküzdési stratégiák
Érzelemszabályozás: A programot egy rövid relaxációs gyakorlattal kezdtük, amely során a gyermekek megtanultak tudatosan figyelni a légzésükre és ellazulni. Ez segített nekik felismerni belső állapotaikat és csökkenteni a feszültséget. A foglalkozás végén is használtunk nyugtató zenét, hogy megerősítsük bennük a pozitív érzéseket.
Pozitív gondolkodás erősítése: Bezzeg Andrea – Aranykulcs” című meséjét hallgatva a gyermekekkel arról beszélgettünk, milyen „különleges” képességeik vannak, és hogyan tudnák azokat kihasználni a nehéz helyzetekben. A mese kapcsán eljátszották, hogy ha lenne egy varázskulcsuk, hogyan segítenének másoknak vagy saját maguknak.
Problémamegoldás fejlesztése: A gyerekek ötlete alapján egy „mocsaras” akadálypályát építettünk, ahol az volt a feladatuk, hogy egy csapatként dolgozzanak együtt a kihívások leküzdésében. Annak érdekében, hogy visszaszerezzék a csoportszobából „eltűnt” plüssállatokat, különböző akadályokat kellett leküzdeniük, miközben egyre magabiztosabb döntéseket hoztak.
Önsegítő technikák gyakorlása: A foglalkozás során a gyermekek megtanulták, hogy ha nehézséggel találkoznak, segíthet, ha nyugtató mondatokat ismételnek („Meg tudom csinálni!”, „Nem baj, ha hibázom, újra próbálom!”). Az akadálypályán végighaladva minden gyereknek volt egy pillanata, amikor szüksége volt egy kis bátorításra vagy támogatásra, és megtapasztalhatták, hogy egy kis önbizalom és kitartás milyen sokat segíthet.
Társas támogatás és együttműködés: A gyerekek megtanulták, hogy ha bizonytalanok, nyugodtan kérhetnek segítséget társaiktól. Az akadálypályán például a mögöttük álló gyermek megfoghatta a kezét annak, aki bizonytalannak érezte magát, és együtt haladtak végig az úton. Így megélték, hogy a segítségkérés nem gyengeség, hanem egy hasznos megoldási stratégia.
Kreativitás és önkifejezés – Álompajzs készítése: A gyermekek egyéni és csoportos alkotótevékenység keretében álomőrzőt készítettek. Egy papírtányérra színes papírokat ragasztottak, így egyedi alkotásokat hoztak létre, amelyek kifejezték vágyaikat, félelmeiket és biztonságérzetüket. A tevékenység nemcsak az önkifejezést támogatta, hanem segített nekik vizuálisan megjeleníteni azokat a dolgokat, amelyekben hisznek vagy amelyek erőt adnak nekik a nehézségek leküzdéséhez.
Csapatmunka és alkalmazkodás – Pingvin játék: A foglalkozás egyik legvidámabb pillanata a pingvin játék volt. A gyerekek egy pléden, amely a jégtáblát jelképezte, álltak, miközben zene szólt. Amikor a zene megállt, a jégtábla „olvadni” kezdett, vagyis a plédet fokozatosan kisebbre hajtottam. A gyerekeknek egyre szorosabban kellett összefogódzkodniuk és ügyesen elhelyezkedniük rajta, hogy mindannyian elférjenek. Ez a játék kiválóan fejlesztette az együttműködést, az alkalmazkodóképességet és a problémaérzékenységet, hiszen folyamatosan új megoldásokat kellett találniuk a közös cél érdekében.
A foglalkozás lezárása
A játékos tevékenységek után közösen megbeszéltük, kinek mi tetszett a legjobban, és milyen érzéseket éltek át a kihívások során. A gyerekek elmondták, hogy izgalmasnak találták a „mocsaras” pályát, és nagyon jó érzés volt együtt dolgozni, segíteni egymásnak. Az álomőrzők készítése közben sokan megosztották személyes gondolataikat, és élvezték, hogy valami egyedit alkothattak. A napot Bagdi Bella „Világomban…” című dalának meghallgatásával zártuk, amely tovább erősítette bennük a közösségi élményt és a sikerélményt.
A foglalkozás során a gyermekek nemcsak jól érezték magukat, hanem megtapasztalták a megküzdés erejét is: a kitartás, az együttműködés és az önbizalom fontosságát. Ezek a tapasztalatok segíteni fogják őket abban, hogy a való életben is hatékonyabban kezeljék a kihívásokat.

Képek