Boldogságóra Program

Ebben a hónapban célul tűztük ki csoportunkban, és az egész óvodában, hogy még nagyobb hangsúlyt fogunk fektetni a környezettudatos nevelésen kereteiben, a szelektív hulladékgyűjtésre.
Játékos formában tevékenykedtünk a mindennapok során. Igyekeztünk beépíteni, megszilárdítani az ismereteket, bízva abban, hogy otthon is tudatosabban fogják kezelni a hulladékokat, így motiválva a szülőket is a pozitív szemléletváltásra. Pályázatot, projektet szerveztünk, hogy bevonjuk a szülőket is, hogy gyermekeikkel közösen alkossanak új dolgokat kidobásra ítélt hulladékaikból.
Ami igazán nagy öröm volt számomra ebben a hónapban, az az volt, hogy az ünnepek után visszatérve az oviba, az egyik kisfiú, hétfő reggel, mikor megérkezett édesanyjával, az első kérdése az volt, hogy mikor fogunk boldogságórázni. Hírtelen nagyon megörültem, de gyorsan pörögtek a gondolataim, és azon tűnődtem, hogy vajon mi oka lehet, hogy egy hosszú, családdal töltött idő után egyből pozitív töltekezésre van szüksége. Fel is raktam számára a kérdést, hogy miért szeretne boldogságórázni, amire azt a választ kaptam, hogy idegesnek érzi magát. Nem volt konkrét ok, amit el tudjon mondani, de belül ezt érezte. Mondtam is neki, hogy ha szeretné, akkor aznap már boldogságórázhatunk is egyet. Gyanítottam, hogy az elválás lehetett, ami miatt így érezte magát. A nap végére már nyoma sem volt a rossz érzésének.
Egy másik esetben is a boldogságórákon alkalmazott relaxációk közül választottam, mégpedig a villámlazítást, mert két kislányt neveztünk be a Magyar Kultúra Napja alkalmából megrendezésre került versmondó versenyre. Nagyon szerettek volna részt venni rajta a lányok, de az egyik kislány szorongó természetű. Nem tudta elmondani a társai előtt sem a mesét, és az otthonában a családja előtt sem. Kivéve engem és az anyukáját. Kitaláltam, hogy illóolajat fogunk belélegezni versmondás előtt, természetesen a szülők beleegyezését követően, és alkalmazzuk a villámlazítást, és ekkor megtört a jég, átszakadtak azok a bizonyos gátak, és előadta társainak és családjának is a versét, valamint a versmondó versenyen is. Nem erőltettem semmit, de azért bíztattam támogattam, és megbeszéltük, hogy ha még sem sikerül most, akkor ez egy kiváló célnak bizonyul a jövőben, de kitartó és csodálatos lelkületű kislány, aki megértette, hogy milyen lehetőségeink vannak a célunk elérésére. Támogatták, bíztatták a gyerekek is a csoportban, és nagyon örült amikor a gyerekektől rengeteg dicséretet és ölelést kapott. Kicsit mindenki boldogabb lett.
A boldogságóránkat a napimádás relaxációval indítottuk, majd megbeszéltük, hogy ebben a hónapban a célok kitűzése és elérése lesz a témánk. Akadt is belőle bőven, aminek nagyon örültem. Kicsit visszatekintettünk az előző nevelési éven megfogalmazott céljainkra, és megnéztük, hogy a munkafüzetekbe ki, mit rajzolt, hogy mit szeretne elérni, és azóta sikerült e, vagy még mindig küzdenie kell érte. Sokuknak teljesen új céljuk lett. Elmeséltem nekik Boldogvár meséjét, és nagy meglepetésünkre a lányok gyönyörű építményeket készítettek a szőnyegen, és gyorsan ki is neveztük azokat Boldogvárnak. Szerettem volna nekik ismét megmutatni, hogy a célba eljutni nem is igazán könnyű, és rengeteg nehézség fog az utunk gördülni, ezért a célunk eléréséhez egy mocsáron kellett átjutnunk, de vigyázva, hogy bele ne essünk. Megkérdeztem, hogy milyen érzés számukra célba érni, és azt is, hogy milyen érzés, amikor nem sikerül valami.
Majd Bagdi Bella- Van nekem egy álmom című zenéjére meg is mozgattuk magunkat, majd a munkafüzetben is dolgoztunk.

Képek