Boldogságóra Program

2023. Január: Célok kitűzése

Január kilencedikén, hétfőn indult az év. Vagyis elég hosszú szünet után találkoztunk újra a gyerekekkel, a legtöbben még nőttek is. Már reggel célba dobós játékot raktam ki, a babzsákokat a kosárba kellett célozni. Mindig kiemeltem, hogy CÉLba dobunk. Az a cél, hogy…. Tehát igyekeztem magát a szót, és jelentését erősíteni. Két rajzolt fejet székre erősítettem, és a szájukon át kellett húzni a sárga hosszú fonalat, mintha spagettit ennének. Itt a cél, hogy jól lakjanak a gyerekek. Ez annyira tettszett nekik, hogy a délelőtt végére a fonal szétment. El kezdtünk reggeli után karikákat ragasztani egymásba, a hagyományos, színes karácsonyfa girlandot, de most más céllal, hogy minél hosszabb legyen, és farsangi dísznek a lámpák közé fogjuk felkötni. Közös munka, egy cél érdekében. Egész hosszú lett, de persze még folytatni kell. Pakolás után leültettem a gyerekeket a szőnyegre. Eljátszottam, hogy valamit elfelejtettem, és a héten Boldogságóra lesz. Természetesen kitalálták, hogy Boldog Dórát nem vettem elő a dobozából. Beszéltünk arról, hogy miért mondjuk egymásnak azt év elején, hogy boldog új évet. Kinek mit jelent a boldogság?!Mik a céljaid, álmaid?! Természetesen a célok felállításánál, értelmezésénél sokat kellett az elején segíteni, de a foglalkozás végén már nagyon okosakat mondtak. Elmondtam a tankönyvben levő mesét, Bezzeg Andrea: Boldogvár. Fejből meséltem, és a gyerekeket interaktívan bevontam a mutogatásba, fújásba, kavics keresésbe. A mese után tánc következett, Bella; Van nekem egy álmom… A tánc után egy kis vicces ügyességi játékkal folytattuk, a körbenállók kézenfogását nem szabadott elengedni, de a karikának tovább kellett haladnia mindenkin. Volt egy kis nevetés, és meglepő módon, nagyon ügyesek voltak. A célok visszakérdezését már írtam, hogy néhányan megértették. A folyósora elhelyztem a szokásos táblát, aminek a közepére ragasztottam egy sárga korongot, hogy az egy napocska, a többiek pedig kis sárga cetlikre felírják céljaikat, ezek adják majd a nap sugarait. A kiírás így szól: Írd rá egy kis sárga papírra a kitűzött céljaidat, és ragaszd fel a napocskához, hogy egyre fényesebben ragyogjon!
Kedden a nagy sláger a tegnapi spagetti evő figurák voltak, ma versenyeztek is a lányok, nagy üdvrivalgásokkal. A fiúk a szőnyegen óriás várat kezdtek el építeni, mondtam nekik, milyen jó cél, hogy ilyen nagy várat építenek, mert én is beférek, és szuper az ötlet, mert ma úgyis egy királylányról mesélek, legalább kész lesz a kastélya. Reggeli után kiraktam az asztalra az óriás felhőt, amit egy csomagoló papírra ragasztottam, és fehér festékkel bekentük egymás tenyerét. A tenyér volt a hópehely, mert ugye ezen a télen jócskán hiányt szenvedtünk belőle, és ezt ki is találták a gyerekek, amikor rákérdeztem: „na mi hiányzott a télből nekünk?” Az elkészült lenyomatok után csak én lettem festékes, tehát ügyesek voltak, és egy gyerek kivételével mindenki részt vett benne. Fénymásolt felhőket raktam ki az asztalra, amin az ‘esőcseppeket’ kellett a szaggatott vonal mentén kivágni, aki szerette volna, meg is pödörhette ceruza segítségével. A pakolás után képzeletbeli játékot játszottunk. Eljátszottuk a felhő kialakulásától, a hideg miatti fázáson, és megfagyáson, kikristályosodáson, földre hulláson keresztül, hogy havazik, mi vagyunk a hópelyhek. Amikor lehullot a sok hó, akkor képzeletben újra gyerekek lettünk, és eljátszottuk, mit lehet a hóban csinálni. A síelés, a hóangyal készítése is megjelent a korcsolya, hóember építés, és szánkózás mellett. Kicsit nehéz volt nekik, hogy nem beszélve, hanem mozdulatokkal mutatjuk, de a végére egész jól belejöttek. Leültünk, kezdődött a mese. Az Aranytulipán mesét meséltem, itt a főhősnek a világ legszebb lányának megkeresése, és feleségül kérése volt a cél. A mese végén megtanultuk a célok elérésének jelét, hogy mit jelent, miből alakult ki. Tánccal zártuk a tevékenységet. Az esős idő miatt ma is beszorultunk a szobába, trambulinoztunk, célbadobtunk. Dadus nénink kirakott a szekrény mélyéről még két célbadobó játékot, amin karikákat kell dobálni a pálcikákra.
Szerdán már korán reggel elkezdtük a kis hőlégballonok készítését, mellyel a szobánkat díszítettük ki. Sokszínűsége miatt vidám, a farsangra hangolódva megadja a szoba alap hangulatát. Egész ügyesen dolgoztak rajta, a nagyok segítettek a kisebbeknek. Pakolás után éneket tanultunk, „Szervusz kedves barátom..” és táncoltunk is hozzá. A mai mese Tóth Anna; A titokzatos hóember című meséje volt. A mese után zsákban futást játszottunk, még a kicsik is élvezték. Verset tanultunk, és egy mondókát is mondtunk. A mosdóba úgy engedtem ki őket, hogy mondaniuk kellett egy célt, amit szeretnének megvalósítani: „legókat szeretnék gyűjteni, tűzoltó leszek, anyuval szeretnék lenni sokat, találkozni szeretnék az unokatestvéreimmel, kórházos néni akarok lenni (ápolónő), természetvédő leszek, azt szeretném, ha jó kedved lenne mindig Andi néni (ne kelljen rászólnom a rendetlenkedő egy-két gyerekre), ha mindig az apukám lenne velem otthon……”
A csütörtök jó sűrűre sikerült. Tornával kezdtük a napot a tornateremben. Célba kellett érni futással, mászással, bordásfalon függeszkedéssel. Reggeli után érkezett a napok óta beígért meglepetés, A Csömörön dolgozó egyik gyermekorvosunk. Beszél a munkájáról, hogy mikor határozta el, hogy gyerekorvos lesz, és természetesen mutatott eszközöket, amiket a vizsgálatai során használ. Ezeket meg is foghatták, ki is próbálták. Még egymás szív verését is meghallgatták. Miután elbúcsúztunk, elindultunk a kutya menhelyre, ahova elvittük a szülők által összegyűjtött élelmet, és még kutyust is simogathattunk, etethettünk, sétáltathattunk.
A pénteki napon színezővel indítottunk, Boldog-várat, és őzikét lehetett színezni. Reggeli után kivágtuk a felhő kistesóját a napocskát, és le lett cserélve a táblán is, hadd süssön. Mire végeztünk, megérkezett a mai meglepetésünk is, az egyik kisgyerek anyukája, aki cukrász. Olyan tartalmas volt a tevékenység, amivel készült, hogy a gyerekek is le voltak nyűgözve. Sütit készítettek, kötényt, sapkát próbáltak, krémet színezett, és nyomott rózsa, és levél formát, megmutatta a nyomó, és formáló eszközeit, a díszítéshez használható gyöngyöket. Megbeszélte a gyerekekkel a sütemény összetevőit, hozott fahéjat, amit megszagolhattak, és foghattak. Könyvet, amiben ehető virágok voltak. Táncoltunk Bella zenéjére, és még egy szobor játék is volt. Elismételtük a héten történteket, a célba jutás jelét gyakoroltuk, feltettük a jelet az ötödik lépcsőfokra. Elbúcsúztunk Dórától, visszatettük kincses dobozába pihenni. Kaptak házi feladatot, mert nem volt idő elkészíteni, azt a feladatlapot a munkafüzetből, hogy ki, milyen célt akar elérni. Kértem tőlük, hogy szüleikkel készítsék el.
Jó volt ez a hét, sok élménnyel, izgalommal, játékkal!

Képek