Boldogságóra Program

Mint ahogy a legtöbb esetben, most is több órát szántunk a havi Boldogórák megtartására. Bella dalának meghallgatásával kezdtük a foglalkozásokat. Öröm volt számomra, hogy emlékeztek rá, és többször kérték az újra hallgatását a hónap folyamán.
A megadott közmondások értelmezése után csoportokban dolgozták fel az önbizalom falát, melynek kivetítése a táblán való összegzés lett.
Miután visszaemlékeztünk a tavalyi tanév céljainak kitűzésére (a tavalyi céltábla, mely a tanulási eredményeink az akkor éppen aktuális állását és a tanulók festékes kézlenyomattal jelölt javítási szándékát jelezte mai napig a termünk ajtajának belső részén van; és most ezzel szembesülve felismerték, hogy a két tanuló tőlünk való lemaradását mi okozta), megbeszéltük, hogy miért fontos a célok kitűzése mellett az azokért való küzdelem is.
Más programból is szoktam meríteni jó ötleteket, így most is a „Gyereketető”-ből beemeltem az „ Így telt az évem és a célom 2019-re” feladatlapját a foglalkozásokba. Miközben a négyoldalas munkalapot töltötték, színezték, szóban is megosztották hangosan a benne foglaltakat (tavalyi kirándulásaik, kedvenc könyveik, barátaik stb.). Közben a kialakított 4×4 fős csoportban színezték ki a 2019-es évszámot, mindencsoportból mindenki egy számot. Ebből egy spontán rajzkiállítást és versenyt is létrehoztunk. Kiraktuk a szőnyegre a négy csoport által elkészített évszámokat, majd egy demokratikus szavazás döntötte el, hogy melyik csoport melyik száma kerüljön a beküldendő céltérkép közepére. Ez egy érdekes versenyt hozott létre, és mivel nagyon empatikusak egymással már akár egyénileg, akár csoportban dolgozunk, így mind a négy csoport egy-egy száma alkotta a választásuk alapján a céltérkép évszámát. Mikor erre rámutattam a megbeszélés után, ők maguk is meglepődtek a választásuk eredményén.
A Céltérkép elkészítése előtt egy frontális ötletbörzét tartottunk arról, hogy mi lehetne az osztályunk legfőbb célja. A táblára írtam ötleteiket, majd csoportban kellet kiválasztaniuk a számukra „Három kívánságot”. Ezeket elmondva kaptuk meg a legtöbb javaslat alapján a következő eredményt:
1. Mindenki jöjjön a következő tanév év elejei erdei táborba! (Idén szeptemberben sajnos nem mentünk, mert csak öt fő jelentkezett tavaly. Eddig is csak hatan fizették be, de a héten minden gyereknek sikerült megfűznie a szüleit és be is fizették a tábort.)
2. Jók legyenek a tanulmányi eredményeink. (5*)
3. „Angyalok legyünk!” jó legyen a magatartásunk!
A következő foglalkozáson a beküldendő feladat megoldásához fogtunk 3×5 fős csoportban, mivel egy tanulónk megbetegedett. A 2019-es számot ragasztottuk középre és e köré rajzolták meg azt a tekervényes utat, ami a célok eléréséhez a különböző akadályokat gördíti számukra. Elmondhatom, hogy fantasztikus csapatmunkák jöttek létre közben.
És ami a „Céltérkép” rajzolása közben jutott az eszükbe: rajzoljuk bele a Boldogság szívet, sőt tegyük is rá a képre, mintegy bizonyítékául, „hogy szeretjük egymást és szeretni is fogjuk.”
Mivel egyszerre csak egy csoport tudott alkotni, ismét segítségül hívtam egy másik programot, ami egyben egy rajzverseny pályázati kiírása is: a „Gyémántbogár Díj 2019”, mely felhívásában azt írta ki, hogy rajzoljanak tíz szívet, majd színezzék ki pirosra és utána díszítsék, rajzoljanak köré bármit. Úgy gondolom, hogy ez kapcsolódik a Boldogórák programjához is, ezért a legjobb rajzokat beküldjük a versenyre, és a megmaradó időt is hasznosan töltötték diákjaim.
Miután elkészült a Céltérkép érdeklődve hallgatták egymás útvesztőinek történetét.
A „Hogyan érezted magad a foglalkozásokon zárókörben” egyöntetűen mindenki a mosolygós szmájlihoz állt és újra kérték a hónap dalát, majd az egész CD meghallgatását is.

Képek