Boldogságóra Program

Január hónapban a célokról beszélgettünk.
A témát úgy vezettük be, hogy ki mi szeretne lenni nagykorában, hiszen ők még nagyon picikék.
Születtek rajzok mindenféle álomról: orvos, állatorvos, színésznő, anyuka… 🙂 Aztán eljutottunk odáig, hogy barmit elérhetnek, hiszen ők még olyan kicsik, minden előttük áll.. már megjelentek a mesebeli álmok is: hősök, királylányok…

Beszélgettünk arról, hogy bizony a mesebeli hősöknek is mennyi próbát kell kiállnia, mire elérik céljukat, de: sose adják fel, nem ismernek lehetetlent, vannak segítőik, bizony, mert ők is tévedhetnek, és nekik is kell segítség, mernek nagyot álmodni, és kitartással minig elérik a céljukat.

Megállapítottuk, hogy kicist olyan ez, mint a hegymászás: de ha felérünk a hegy tetejére, csodát élhetünk át, és büszkeséget, mert mi masztunk fel, mi értünk el a csúcsra. Ami még fontos volt, hogy megmaradjon bennük, hogy az utat a hegy tetejére, élvezni kell, nem végigszenvedni: vegyük észre az út közben rejlő szépségeket, ne ijedjünk meg, ha picit visszacsúszunk, van segítség, lehet hibázni, lehet segítséget kérni, és nem erőből kell végigtolni, meg is kell néha pihenni 🙂

Ez a fajta gondolkodás nagyon jól jött, amikor az olvasással küzdöttek páran, vagy egy-egy feladatnál elakadtak. Aranyosan mondogatták egymásnak: ” Tudod, olyan ez, mint a hegymászás…” 🙂

Képek