Boldogságóra Program

Az órát a szokásos boldogságváró relaxációval kezdtük, amely segített a diákoknak megérkezni a tantermi keretek közül a belső megfigyelés állapotába. A bevezető beszélgetés során tisztáztuk, hogy a célok nem csupán elérendő feladatok, hanem olyan „iránytűk”, amelyek értelmet és motivációt adnak a mindennapoknak.
A foglalkozás központi részében több interaktív gyakorlatot végeztünk:
A „Vágyakból célok” gyakorlat: Megkülönböztettük a puszta kívánságokat a konkrét céloktól. Ehhez segítségül hívtuk a SMART-módszert, azaz megvizsgáltuk, hogy egy cél legyen konkrét, mérhető, elérhető, releváns és időhöz kötött.
Akadálypálya-tervezés: Csoportmunkában átbeszéltük, milyen belső (pl. lusta vagyok) és külső (pl. nincs rá időm) akadályok gördülhetnek elénk, és ezekre előre „B-terveket” alkottunk.
Jövőkép alkotás: Minden tanuló elkészítette a saját „Céltábláját”, amelyre felírta egy rövid és egy hosszú távú célját, valamint az első három lépést, amit meg kell tennie az elérésükért.
Az óra végén a diákok megosztották, hogy a célok kitűzése önmagában is magabiztosságot ad. Megállapítottuk, hogy a részcélok (apró lépések) ünneplése legalább olyan fontos, mint a végső siker. A gyerekek visszajelzései alapján a foglalkozás segített nekik abban, hogy a távolinak tűnő álmaikat megfogható feladatokká alakítsák.
Zárógondolat: „Aki nem tudja, melyik kikötőbe tart, annak semmilyen szél nem kedvez.” – Seneca idézetével zártuk a foglalkozást, hangsúlyozva az egyéni felelősségvállalást a saját boldogulásunkért.

Képek