Boldogságóra Program

Január hónapban az óvodánkban tömegesen betegedtek le a gyerekek, ezért amikor a boldogságórát tartottam volna a kis ovisaimnak, szinte mindenki elfogyott a csoportunkból. Egy kisfiú maradt, így átmentünk vele egy középső csoportba és velük együtt tarthattam meg a januári boldogságóra foglalkozásomat.
A foglalkozások elején A Van nekem egy álmom című dalra a varázsecsetünket adogattuk körbe és próbáltunk csendben egymásra figyelni, ebben a játékban ki kellett találni a középütt állónak, hogy kinél rejtőzködik az elrejtett varázsecset. A játékot tovább folytatva, tovább relaxáltunk egy olyan játékkal, ahol hurkapálcáról hurkapálcára kellett körbeadogatni egy kendőt anélkül, hogy kézzel hozzáértünk volna. Az volt a célunk, hogy leesés nélkül érjen körbe a kendő. Sikerült, elértük az első célunkat. Beszélgettünk a céljainkról, kinek milyen céljai lehetnek akár egyénileg, akár a csoportban vagy otthon a családdal. Kinek mi okoz még nehézséget, mi az álma, mit szeretne elérni, és ahhoz milyen út vezet. Az egyáltalán fárasztó, megterhelő, vagy könnyedén teljesíthető? Mivel csak helyettesítettem ebben a csoportban autista gyermekemmel, nem igazán ismertem a csoportot, így csak tapogatóztam mi az amit kép formájában megmutathatok, javasolhatok célként számukra. Sok-sok képet hoztam és sok-sok új gondolatot is kaptam, kinek mit jelent a cél elérése. Mondtak olyat a kis csigabigák, hogy megtanulni úszni, vagy elmenni kirándulni. Beszélgettünk arról, hogy mennyire fontos, hogy tudjuk mit akarunk elérni és ehhez mit kell tennünk. Megfogalmaztuk a gyerekekkel az egyéni és a csoport közös céljait, amit még nem tudnak, vagy ami már magabiztosan megy. Volt olyan álom, hogy pl. megtanulni cipőfűzőt kötni, olvasni, írni, megtanulni figyelni, csendben lenni, egyedül étkezni, öltözködni, kibékülni, szabályokat jobban betartani. Ezeket felragasztottuk a szekrényre, amit a foglalkozás végén mindenki megnézhetett közelebbről. Édesek voltak a gyerekek, ezért a végén egyik szívmelengető játékomat játszottam velük, melyben egy érzést kell továbbadni csukott szemmel. Ez az érzés a hátsimogatás volt, és a végén meg is beszéltük, hogy jó volt-e mindenkinek. A visszajelzések, mosoly alapján úgy érzem, hogy mindenki jól érezte magát ebben a játékban, engem pedig boldogsággal töltöttek el ezek a percek.
Remélem máskor is tarthatok boldogságórát ebben a csoportban.
Mészárosné Ádám Andrea
óvodapedagógus, óvodaigazgató-helyettes
Maglódi Napsugár Óvoda
Nyuszi és Csigabiga csoport

Képek