Boldogságóra Program

2014-ben (mintha ma történt volna) egy nyári napon rátaláltam (vagy Ő talált rám) a felhívásra. Valami új indul ebben a tanévben. Nem volt háttér információm róla, akkor kaptam új osztályt, de tudtam csatlakoznunk kell. Ott a helyünk a csapatban. Regisztrációt követően elindultunk az úton. 4 éven át havonta elvégeztük a feladatokat, egyre inkább összekovácsolt bennünket a program. Örömmel végeztük a feladatokat. Imádtunk rajzolni, írni, együtt gondolkodni. Részesei lehettünk egy dunai hajózásnak, az első Jobb Veled a Világ táborba utazhattunk Mezőkövesdre………..ÉN is elnyerhettem a hónap pedagógusa címet (nem egyszer). Mi csak nyertesek lehetünk minden tekintetben. HÁLÁSAK vagyunk Bellának, aki megálmodta, az egész stábnak, aki a háttérben dolgozott értünk, a csoportoknak, akik elsőként csatlakoztak és végig részesei voltak ennek az egésznek. JELENTEM: MI VÉGIG CSINÁLTUK.
De egyszer minden véget ér. Véget ért a 4 év a sulinkban, elballagott A CSIPET CSAPAT. Az ősz már egy új sulikezdetet hozott. A CSIPET CSAPAT – mennyire találó volt még négy évvel ezelőtt ez a név ránk. Emlékszem: Annyira kicsik, esetlenek, rémültek voltak még anno és most szárnyat bontottak és kirepültek. Elköszönünk TŐLETEK.
MI voltunk a CSENGERI 8. A OSZTÁLY – A CSIPET CSAPAT. Sziasztok! További jó munkát nektek!
Nagy Katalin
of.

u.i. Jövök az új osztályommal. Mint írni szoktam a tanév végén. Veletek újra ugyanitt.
És minő véletlen. Ők is 5.a-sok.

Képek