Borúra derű

Borúra derű

A tevékenységet egy játékszituációval indítottam, ahol egy gyermeknek (Borús Boti) nem volt kedve a többi gyerekkel játszani, bármilyen játékba is hívtuk közösen. Meghallgattuk Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalát, közben ki-ki kedvére mozgott rá. Borús Boti a dal után kezdett jobb kedvre derülni és elmesélte a gyerekeknek A varázsbonbon című mesét a derűlátásról. Ezután mimika játékkal megjelenítettük arcunkon a borús, pesszimista, rosszkedvű gyermek arckifejezéseit, majd a derűs, optimista, vidám gyermeki arckifejezést. Megnézték saját arcukat a tükörben mindkét arckifejezésükkel. Beszélgetést kezdeményeztem arról, hogy mikor érzik így magukat. Válaszaik sokrétűek voltak a családi élet és az óvodai élet területéről merített példákkal alátámasztva. Ötleteket adtunk Borús Botinak, hogy mi derítheti jókedvre. Pl. mozgás, tánc, éneklés, játék, jó emlék felidézése. Ezután eljátszottuk a mosolyadogató játékot, ahol körben ülve egymásnak egy nagy mosolyt küldtem, amit mindenki a mellette ülőnek továbbadott. Újra meghallgattuk Bella dalát és közben megrajzolták a gyerekek vidám önarcképüket. (Aki szerette volna, megnézte magát akár többször is a tükörben rajzolás közben.) Ezzel célom volt a pozitív, vidám, optimizmust ábrázoló arckifejezés bevésése a gyermekek tudatába, hogy alapként a mindennapokban ezt hívják elő a lehető legtöbb alkalommal.

Képek