Boldogságóra Program

A pozitív életszemlélet manapság igen divatos, sőt, kívánatos személyiségvonás. Ha sikerül mosolygós optimistává válnom, mindjárt népszerűbb, ügyesebb leszek és még az immunrendszerem is javulni fog. ’Be happy!’ Na jó! De vajon hogy ne fagyjon az arcomra a mosoly az élet megpróbáltatásai során? Mindennaposak a kihívások, feszültségek, bonyodalmak és ezáltal a stressz is. Vajon nem csak hazudunk magunknak, ha mindig optimistán szemléljük a dolgokat? A következő kérdéseket jártuk körül, hogy közelebb kerüljünk a témához:

Az ember optimistának vagy pesszimistának születik? Van –e a nevelésnek hatása életszemléletünkre? Mások a világ különböző kultúrájában élő emberek és kik az optimistábbak?
A legtöbb tanuló azt mondja, hogy neveltetés kérdése az egész. Bizony születünk valamilyen alkattal, de jelentős a környezet hatása, hogy negatívan vagy pozitívan szemléljük a dolgokat. Ez azt is jelenti, hogy az optimizmus részben tanulható. Életünk során egy kultúra részei is vagyunk. Érdekes tapasztalat, hogy a keleti népek pesszimistábbak mint a nyugatiak, akik inkább bíznak a pozitív végkifejletben. Teljesen logikus, hogy a siker lehetősége pozitív energiákat ébreszt az emberben.

Viszont a dolgok nem mindig sikerülnek. Akkor most mi is van az optimizmussal?
Vegyük elő újra a pesszimizmust. Biztos rossz? A pszichológusok megkülönböztetik a fatalista pesszimistát és a defenzív pesszimistát. Mi a különbség? Melyik mit jelent? A tanulók szituációkat kaptak. A szituációkból végzetszerű megoldások következtek. Ezeket át kellett formálni: nem számítok jóra, de mégis milyen megoldásokat tudnék, hogy a helyzetemet javítsam, vagy a rossz dolgot elkerüljem? Itt van a lényeg: a megoldások keresése. Lehet, hogy egy full optimista szeme fennakad az első kihívás, nehézség után, mert nem fektetett erőt semmibe. Jót remélt, de nem az lett, most sodorja az élet. Aki, viszont lehetséges alternatívákon agyalt, valamelyiket használva meg tud küzdeni a felmerülő akadállyal. A derűlátó ember nagyon kellemes társaság és egészségesebb is mint egy felhőcske. De azzal sincs baj, ha valaki kevésbé derűlátó, viszont elgondolásokkal várja a kihívásokat, ezt hívják pro-aktív cselekvésnek. Mindenki hallotta már azt hogy a ”legjobbat remélve, de a legrosszabbra számítva”-körülbelül ezt jelenti. Reménykedek a sikerben, de elgondolom, milyen buktatók jöhetnek számításba, ha a dolgok még sem mennek simán. A legrosszabb a fatalista pesszimista: úgyis rossz lesz, úgyse sikerül…. –nem is tesz semmit. Ha csak nincs nagy szerencséje, megerősítést is fog kapni, hát persze, hogy nem sikerült….

Az optimizmus-pesszimizmus kérdése még egy fontos irányba mutat. Ezt úgy hívják reziliencia. Ha lényegretörően akarnám elmagyarázni, az lenne a jó, ha olyanok lennénk, mint egy rugó. Az élet összenyom, de vissza kell kapnom eredeti formámat. Vagy egy kejfeljancsi: eldőlök, de vissza kell térnem az egyensúlyomba. Sokunkat érnek nehézségek, de pozitívan, vagy a sikerért megdolgozva, a történteket feldolgozva és megerősödve kell tovább élni az életemet.
Gondolkodjunk lehetőségekben: a válságok lehetnek változások. Legyünk rugalmasak, álljunk készen a felmerülő akadályokra. Találjunk új utakat! Húzzunk határokat a túlzott terhek ellensúlyozására!
Nagyobb biztonságban érezzük magunkat, ha azzal a tudattal élünk, hogy van irányításunk az életünk felett, de el kell fogadnunk azt is, hogy az életben vannak általunk nem befolyásolható események, ezekre nincs hatásunk, csak kezelni tudjuk őket. Túlélésünk kulcsa, hogy mennyire tudunk alkalmazkodni a bennünket ért hatásokhoz.

Zárásnak egy John Lennon dal feldolgozását választottam: Across the Universe. A videóklippben egy bárban mindenki tárgyakat dobál, repül és törik a berendezés. De a lány nyugodtan, szinte meditatívan énekel: „Nothing’s gonna change my world.” Semmi sem változtatja meg a világomat. Sokszor nagy zaj van a körülöttünk, mások butaságaiból fakadó feszültségek, de legyen egy erős belső világunk, méltóságunk is, amely a külvilág számára nem hozzáférhető: ebben helyet kap az élet szeretete, derűs élvezete. Ha sikerül belső energiáinkat növelni, akkor nemcsak saját boldogulásunkat segítjük, hanem kapcsoltainkat is harmonizálhatjuk.

Képek