Boldogságóra Program

Beszélgető kör keretében beszélgettünk arról, hogy kinek, milyen céljai vannak, mit szeretne elérni. A gyerekek kezdetben ugyanazokat a válaszokat adták, amit én mondtam példaként. Később az egyik kislány azt mondta, hogy szeretne megtanulni „egy lábon ugrálni”. Ezután már születtek más megfogalmazások is, mint pl. a „pulóvert levetni”. Másodszori célba dobáskor, amikor ki kellett mondani a gyerekeknek, hogy milyen célt fogalmazott meg, egészen ügyes dolgokat mondtak pl.: „megtanulni görkorcsolyázni, rollerezni, cipőt kötni, jojózni, fára mászni, varrni, késsel vágni.” Volt egy kisfiú, akinek sajnos nem sikerült másodszorra sem bele találni a kosárba. Vele külön elbeszélgettem arról, hogy nem szabad feladni, ha nem sikerül, újból meg kell próbálni, míg egyszer csak sikerül. Hatodszorra sikerült neki. Öröm volt látni arcán a boldogságot. A gyerekek az ezután következő puzzle játékot szerették a legjobban. Öt csoportot alkottunk. Mindegyik csoportnak volt egy csapatkapitánya. „Rakoncátlan manó” levelét elolvasva a térkép segítségével minden csapat megkereste az elrejtett puzzle darabot. A térképen az óvoda berendezési tárgyairól voltak képek, melyek megkönnyítették a feladat megoldását. A gyerekek nagy örömmel keresték az elrejtett kép darabjait. Amikor mindegyik csapat megtalálta az elemeket, a csapatkapitányok összeillesztették, így megtudtuk, hogy a „Rakoncátlan manó” a boldogság várába szerettet volna eljutni. A gyerekeknek annyira tetszett ez a játék, hogy kérték, legközelebb is jöjjön el hozzánk a „Rakoncátlan manó.”

Képek