Boldogságóra Program

Nagyon sok dolog mozgatta meg ebben a hónapban a gyerekeket. A naptár
szerinti Boldogság világnapjára- március 20-ára- sok kis kedves színes lapocska
talált gazdára iskolánkban. Többen még kedves szavakat is el tudtak juttatni a
kiválasztott személyeknek. Szerintem ezen a napon találkoztam a legtöbb
vidám, mosolygó emberrel! Úgy gondolom, minden héten lehetne ennek
lehetőséget találni. A Boldogságpad gondolata is a megvalósulás útjára léphet.
Az iskola DÖK vezetőjével közösen gondolkodunk megvalósítható és sikeresen
átvehető tevékenységeken a Boldog iskola címének megfelelően.
Az önszeretet fogalmát nagyon időszerűnek és megkerülhetetlennek
gondolom, nem csak márciusban. Amikor a magyarázatot megbeszéltük a felsős
tanulókkal, meg kellett állapítanom: sokan nem ismerik, nem tisztelik
önmagukat, nem becsülik meg saját értékeiket. Ezért nagyon jó volt
elmagyarázni a gyerekeknek, milyen az egészséges önbecsülés. Hol van a határ,
amikor még nem bántjuk magunkat sem és mást sem. Kevesen tudták,
gyakorolták eddig azt, hogyan tudják a problémák, sikertelenségek után
összerendezni újra önmagukat. Erőt meríteni, megrázni magukat és újra
elindulni a kihívások felé.
Nagyon érdekes hangulat alakult ki a Mini mindfulness során. A nagyokkal
kipróbáltuk az ön-ölelést. Mivel először viccesnek találták a gyakorlatsort, arra
kértem őket, gondoljanak egy olyan személyre, akinek az ölelése nagy örömöt
okoz számukra! Nem várt események következtek be: 3-an sírni kezdtek az
érzéstől. Egy már nem élő személyre gondoltak s a hiánya és az ölelésük emléke
könnyeket csalt a szemükbe. A legszebb az volt, hogy beszélni mertek az
érzéseikről, mert az osztályban egymás előtt is tudják vállalni az érzéseiket. A
lezárásra azt találtam ki, hogy az ön-ölelést bárhol el tudják végezni, ha ennek
szükségét érzik. Egy kis biztatás mindig jól jön.

Megfigyeltük az öngondoskodás kerekét. Sokan nehezen választottak a sok-sok
lehetőség közül. De mindenki tanulságosnak gondolta, hiszen figyelnünk kell
magunkra, meg kell tanulnunk önmagunkról azt, amitől jól tudunk lenni. Vagy
még jobban.
Kis papírra írtak néhányan arról, hogy szünet idején- kb. 5-8 perc- hogyan
gondoskodnak magukról. Sok hasonló válasz született. (3. kép)
– A barátaimmal töltöm az időt.
– Megölelem vagy beszélgetek a barátaimmal.
A legfontosabbnak a szeretetnyelv megismertetését gondoltam ebben a
hónapban. Mindenki elmondhatta az elsődleges és másodlagos
szeretetnyelvét. Fontos volt annak megállapítása, hogy mindenkinek más a
szeretetnyelve. Fontos megismerni a magunk és másokét is. Ez lehet egy jól
működő kapcsolat vagy barátság biztos alapja.
Játék a szeretetnyelvekkel. A következő játékhoz szándékosan választottam
olyan gyerekeket, akik nincsenek barátságban vagy esetleg keveset
kommunikálnak. Volt, aki inkább haragban volt a kapott párjával. Az volt a
teendőjük: írjanak társuknak egy olyan tevékenységet, programot, tárgyat,
amiről azt gondolják, hogy az illető nagyon fog neki örülni. Meglepetésünkre
nagyon mély érzelmek jöttek felszínre.
– Volt, aki most kért bocsánatot egy régebbi kijelentése miatt és bármikori
segítségét ajánlotta fel cserébe. Ennek a párosnak most sikerült
visszaállítanunk a barátságát s ez nagyon megható volt!!
– Volt, aki elnézést kért a csúfolódásokért és jó fejnek nevezte társát, a
legjobb havernak.
– Egy másik tanuló tudta, mire vágyik az osztálytársa és azokat kívánta
számára.
Végezetül abban egyetértettek a gyerekek, hogy a digitális témahét tanulságai
is megerősítik: az okos eszközök magányosabbá teszik az embereket. Érdemes
inkább mások arcába, szemébe nézni és igazi kapcsolatokat építeni. A
szeretetnyelv megismerése és használata lépcső egymás felé. Magunkat
szeretni pedig jó útravaló ebben a gyors és zavart világban.

Képek