Boldogságóra összefogalaló 2024/25

- Csoport neve: MákszemMaci
- BUDAÖRSI MÁKSZEM ÓVODA
- Kategória: Óvodások
- Téma: A boldogságfokozó hála
- (70 megtekintés)
Boldogságóra – Összefoglaló 2024/25
A 2024/2025-ös nevelési évben egyik kiemelt célkitűzésem volt a Boldogságóra program bevezetése és rendszeres alkalmazása a csoportomban. Célom volt, hogy a csoportomba járó gyerekekkel megtanuljuk figyelmünket tudatosan irányítani a pozitív érzelmek, pozitív folyamatokat elindító ingerek felé. Ezen felül további célom volt, hogy érzelmi intelligenciájuk, önismeretük, társas kapcsolataik és megküzdési stratégiáik már kora gyermekkorban fejlődhessenek, játékos, élményalapú módszerekkel.
A programot havi rendszerességgel valósítottam meg, tíz hónapon keresztül, tíz különböző témakörben valósultak meg a tevékenységek.
Minden témához kapcsolódóan játékos, élményszerű foglalkozásokat tartottam, melyeket a Boldogságóra kézikönyvben olvasható inspirációkon túl a saját ötleteimmel is színesítettem. A foglalkozásokat relaxációval indítottam, ami segített abban, hogy hangolódjunk, hogy elérjünk egy kedvezőbb lelkiállapotot, megfelelő atmoszférát teremtsünk. A témákat feldolgozó, tanulságos meséket a gyerekek nagyon kedvelték, mindenki őszinte kíváncsisággal hallgatta. A meséket követő beszélgetések a korosztályukhoz képest igazán mély érzelmeket nyitottak meg egyes témák feldolgozása során. A foglalkozásokat minden esetben valamilyen ábrázoló tevékenységgel zártam, ami több esetben a téma továbbadásának alapja is lett.
1. A hála gyakorlása
A hála témájának feldolgozását relaxációs gyakorlattal kezdtük, ami megalapozta a foglalkozás hangulatát. A Hálafa történetének elolvasása és feldolgozása segítette a fogalom megértését. Voltak, akik tárgyakért voltak hálásak, sokan a szüleiknek/szüleik gondoskodásáért, az esti mesékért, és olyan is volt, aki a kistestvéréért. Közösen elkészítettük a csoportunk „hálafáját”, a gyerekek őszi faleveleket készítettek rá, melyekre felírtam, hogy ki-miért hálás.
2. Az optimizmus gyakorlása
Az optimizmus témájának feldolgozása azért sikerült izgalmasra, mert összekötöttük egy Mosolysétával, melyen a Mosolygós Magyarokért Mozgalom felhívására vettünk részt. A Tódi törpe varázsszemüvege című mese feldolgozását követően minden gyerek elkészítette a saját mosolygós arcát, amit hurkapálcákra rögzítettünk. A mosollyal és boldogsággal, vidámsággal kapcsolatos idézeteket nyomtattam ki, és megbeszéltem a gyerekekkel, hogy a mosolyséta során az utcán a járókelőknek fogjuk kiosztogatni. A gyerekek lelkesedése töretlen volt, nagyon sok embernek sikerült mosolyt csalnunk az arcára, ezzel tulajdonképpen a téma továbbadása is megvalósult.
3. Társas kapcsolatok ápolása
Csoportomban érezhetően megnövekedett a konfliktushelyzetek száma, leginkább a lányok között. Nagy reményekkel vágtam bele a harmadik téma feldolgozásába. A Tavaszi ébresztő című mese mellett a Barátság olyan, mint a libikóka című mesét is segítségül hívtam a téma minél több oldalú feldolgozása miatt. A mesélést követő beszélgetés bár felszínre hozta néhányuk sérelmeit, mégis oldódtak a feszültségek. Már jó ideje minden beszélgetőkört azzal kezdek, hogy a mellettem ülő kisgyerek szemébe nézek, és ezt mondom neki: „Örülök, hogy itt vagy”, majd ezt továbbadja a mellette levőnek, és így tovább, amíg körbeér. A társas kapcsolatok témájának feldolgozása után ezt azzal a bővítettem, hogy a másik oldal irányába egy ölelést is körbe adtunk. Szituációs játékként egy szomorú maci bábot kellett megvigasztalniuk. Nagyon kedves, és kreatív ötletek születtek, a csiklandozás, a bohóckodás, az ölelgetés mellett a legemlékezetesebb az volt, amikor az egyik kislány lázas keresgélésbe kezdett a csoportszobában, és kérdésemre, hogy mit keres azt válaszolta, hogy egy társat, mert szerinte egy társ tudná igazán megvigasztalni. A barátságlánc készítése mindenkinek nagyon tetszett, lelkesen rajzolták, színezték a kis emberalakokat, amiket aztán szintén az általuk készített szívvel kötöttünk össze.
4. Boldogító jó cselekedetek
A Szívem kertje című történet nagyon megtetszett a gyerekeknek, többször is kérték, hogy meséljem el. Lehetőségem nyílt arra, hogy kollégáimnak is megmutassam, milyen egy Boldogságóra, és nem titkolt célom volt, hogy kedvet csináljak hozzá. Büszkeséggel tölt el, hogy egyik kollégám azóta már a boldogságóra tanfolyamot végzettek körét gazdagítja, és túl van az első néhány foglalkozáson is. A téma feldolgozásában szerepet kapott a téli madárvédelem fontossága is. A gyerekekkel közösen madárkalácsot készítettünk az óvodánk kertjében élő madarak részére, valamint feltöltöttük az etetőket és az itatókat is. Végül, hogy az óvoda aprajának és nagyjának a szívét megmelengessük kartonból mézeskalács szíveket készítettünk, díszítettünk, amit az óvodába járó gyerekek, és az itt dolgozó felnőttek között osztottunk szét.
5. Célok kitűzése és elérése
A téma megértéséhez nagy segítség volt Boldogvár meséje. A gyerekek követni tudták a mese fonalát, átéléssel hallgatták az izgalmas történetet. Beszélgettünk arról, hogy mivel szeretnének foglalkozni felnőtt korukban, hogy ehhez vajon mit kell tenniük. Megtaláltuk, hogy melyikük miben igazán jó; van, aki ügyesen focizik, sportol, vagy szépen rajzol, és akad, aki sokat tud az állatokról, növényekről, a környezetünkről. Ezt követően az „Óvónéni játéka” elnevezésű szituációs játékot játszottuk, amibe mindenki nagyon bele tudta élni magát, lelkesen segítettek a mackónak a feladatok megoldásában.
6. Megküzdési stratégiák
Tapasztalatom szerint ez a téma a gyereke számára nehezebben érthető, nehezebben megfogható volt. A téma bevezetéseként egy „bátorságpróbát” terveztem. Amíg a gyerekek gyógytornán voltak, elrejtettem a kosarat, amiben az alvós állatkáikat tartjuk. Egy akadálypályát készítettem, mindenféle izgalmas feladattal, és a pálya végén ott volt a kosár. Az Aranykulcs című tanulságos mese sokat segített a téma megértésében, de a mesét követő kérdések megválaszolása többeknek okozott nehézséget. Saját életemből hozott példákkal igyekeztem könnyebben érthetővé tenni számukra.
7. Apró örömök élvezete
Az Újra együtt! történet meghallgatása után beszélgettünk a bennünket körülvevő apró csodákról. Arra kértem a gyerekeket, hogy nézzenek jól körül, és keressenek olyan dolgokat, ami tetszik nekik, amit szépnek látnak. A lelkesedésük ezúttal is töretlen volt, több példát hoztak a természetből, közvetlen környezetükből. Több olyan játékot is játszottunk, ami a témába illeszkedett; mondtam egy érzékszervet, a gyerekek pedig mondtak egy hozzá kapcsolódó örömöt, kitapogatták, hogy milyen tárgyakat rejtettem a kendő alá. Legjobban az a közös, együttműködési készséget fejlesztő játék tetszett nekik, aminek során bekötött szemmel kellett fa kockákból egy közös építményt elkészíteni.
8. A megbocsátás gyakorlása
A legmélyebb érzelmeket a megbocsátás témájának feldolgozása hozta felszínre. Nagyon sok konfliktus oldódott fel a foglalkozás során, mindenki őszintén kért bocsánatot a társaitól, és olyan is volt, aki nekem mondta, hogy „bocsánat, amiért olyan sokszor kell veszekedni velem”. Egy kislány esetében igazán nagy bátorságra vallott, hogy kiállt mindenki elé, és elmondta, hogy bocsánatot kér mindenkitől, akivel valaha is undok volt, csoportos öleléssel zártuk ezt a témát. A Tündéri bocsánat című mese hozzásegítette a gyerekeket a téma mélyebb megértéséhez. A varázsszavak játék is elnyerte mindannyiuk tetszését, néhányan szabad játékidőben is játszották.
9. Testmozgás
A témához szorosan kapcsolódik, hogy május végén családi sportdélutánt szerveztünk óvodánkban. Ehhez a programhoz igazítottam a Boldogságóra megtartását is. A mesével, beszélgetéssel, a mozgásos játékokkal megteremtettük a hangulatot a délutáni óvodai programhoz. Intézményünkben már hagyománynak számít, minden évben megrendezzük a családi sportdélutánt, ahol együtt sportol, mozog az óvoda apraja-nagyja. Mint mindig, most is közös bemelegítéssel kezdtük, majd különféle ügyességi és sportfeladatok várták a családokat az állomásokon.
10. Fenntartható boldogság
A foglalkozást közös énekléssel kezdtük, a „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” kezdetű dal csoportunk nagy kedvence lett. A relaxációs gyakorlat ezúttal az arcizomlazítás volt, ami nagyon tetszett mindenkinek. Az öleléslánc után elkezdtem a mesét, ami bár nagyon hosszú volt, szépen végigvezetett minket az egész éves boldogságórák fonalán. A történet feldolgozása után a „Szeretetfolyosó” elnevezésű szituációs játékot játszottuk, amit igazán felemelő volt végig kísérni, a gyerekek nagyon kedves dolgokat mondtak egymásnak. Végül pedig kétféle tevékenységgel zártam a foglakozást. A gyerekek készíthettek barátság karkötőt a mesében szereplő gyöngyökkel megegyező színben, amit aztán elajándékozhattak valakinek, akinek szeretnék. Ezen felül pedig egy helyi Facebook csoport, a Kavicskák nevű csoporthoz csatlakozva kavicsokat festettünk, amiket a foglalkozást követő séta alkalmával az óvoda környékén „elvesztettünk”, hogy mosolyt csaljunk a megtalálók arcára. Meglepetésünkre teljesen véletlenül összetalálkoztunk a hölggyel, aki a csoport adminisztrátora és kitalálója, nagyon örült a megmozdulásunknak. Úgy gondolom ez így méltó lezárása lett az egész éves Boldogságóráknak.
Eredmények és hatás
A gyerekek aktívan és örömmel vettek részt a programban. A havi témák során megfigyelhető volt a pozitív irányú változás az egymással való bánásmódban, emelkedett a segítőkészség és az empátia szintje, fejlődött az érzelemkifejezésük és -értésük, bátrabban kommunikáltak az érzéseikről, és örömmel vállaltak szerepet a közösségi tevékenységekben.
A szülői visszajelzések is megerősítették, hogy a gyerekek otthon is emlegették a boldogságórák tartalmát, szívesen meséltek az élményeikről.
Kihívások és tanulságok
A program integrálása az éves nevelési tervbe kezdetben átgondolt szervezést és rugalmasságot igényelt, különösen a más tématerületekkel való összehangolás szempontjából. A megfelelő időkeretek biztosítása is kihívást jelentett, de ezekre megoldást találtam.
Fejlődési területeim
A program során fejlődött kreatív módszertani eszköztáram, segített a gyermekek érzelmi fejlődésének mélyebb megértésében. A Boldogságóra program bevezetése nemcsak a gyerekekre, hanem rám is pozitív hatással volt; tudatosabban figyeltem az érzelmi biztonság megteremtésére, és inspirációt kaptam a következő év tevékenységeinek szervezéséhez.





