Boldogságóra Program

A csoportom szülei még nem láttak Boldogságóra bemutatót. Hogy konkrétabb fogalmuk legyen a tevékenységről, ezért úgy gondoltam, hogy ezt a decemberi boldogságórát nyitottá teszem és meghívom erre a csoport szüleit. A téma: „A boldogító jócselekedetek gyakorlása” volt, amelyet összekapcsoltam a karácsonyvárás témájával, élményével. A 25 fős csoportból 13 gyerek és a hozzájuk tartozó családtag (anya, apa, testvér) volt jelen. A szülők érdeklődve, kíváncsian várták a foglalkozást.
A tervezésem során elgondolkodtam azon, hogy hogyan tegyem motiválttá a gyermekeket és a szülőket erre a témára és akkor jött a dajka nénimmel folytatott társalgás, hogy a debreceni Gyermekklinikára lehet játékokat és plüss figurákat felajánlani karácsonyi ajándékként. Felhívást intéztem a gyermekek és aztán a szüleik felé, hogy aki tud, az ajánljon fel egy plüss játékot a beteg gyermekeknek. A kérésemre legalább a csoport gyerekének kétharmada ajánlott fel plüss figurákat, amelyet a tevékenység kezdetén megköszöntem nekik.
A foglalkozás elején azt kérdeztem a gyermekektől, hogy az óvodások, vagyis ők, hogyan szoktak otthon jócselekedeteket végezni? Az anyukájuk vagy az apukájuk miért szokta őket megdicsérni? Olyan válaszok születtek, hogy rendet teszek a szobámban, vigyázok a kis testvéremre vagy segítek az anyukámnak süteményt sütni. Valamint azt kérdeztem, hogy milyen érzés jót cselekedni? Úgy összegeztem nekik, hogy természetesen ez jó érzés és ezért teszünk jó dolgokat másokért.
Aztán egy keresztcsatorna fejlesztő gyakorlatot végeztünk. Utána ülve meghallgattuk és együtt énekeltük „Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok…” kezdetű dalát. Ezt követően a csoportom jelenlevő tagjai karácsonyi verseket és dalokat adtak elő a szülőknek. Ezt követte a magyar népmese, a „Melyiket a kilenc közül?”
Ezután következett a kézműves foglalkozás a szülőkkel, közben szólt a csendes, ünnepi hangulatot idéző karácsonyi dallam. Három karácsonyfadíszt készítettünk. Az első technika az volt, hogy bébiételes üvegre dekupázs ragasztóval ragasztottunk karácsonyi szalvétát. A második technika, hogy fehérre lefestett fenyőtobozból készítettünk manót és a harmadik pedig kávékapszulából csengőt. A gyermekek és a szülők közösen dolgoztak. Mindenki kipróbálta mind a három technikát. Öröm volt látni, hogyan mélyülnek el a gyermekek és az anyukák a közös tevékenységben. Egymást segítve készítették a karácsonyfadíszeket. A családias légkörben nyugalom, meghittség és szeretet uralkodott.
Egy – két szülő süteményt is hozott és a gyermekek a végén azt kóstolgatták. A szülőket pedig meleg teával kínálgattuk.
A hozzátartozóknak pedig egy kivágott fenyőformára pozitív gondolatokat írtam és ezekből választhattak búcsúzóul. Mindenki nagyon jól érezte magát, néhány gyermek haza sem akart menni.
Most először tartottam közös Boldogságórát a szülőkkel és annyira felemelő érzés volt számomra, hogy elhatároztam, hogy lehetőség szerint minden évben megszervezem ezt a tevékenységet.

Képek