Boldogságóra Program

Bevezetés
Karászek-Tóth Ágnes vagyok a Tiszakécskei Móricz Zsigmond Általános Iskola és Gimnázium Eltérő Tantervű Tagiskolájának gyógypedagógusa. Harmadik éve vagyok iskolánk Boldogságóra pedagógusa.
Az Eltérő Tantervű Tagiskola specialitása, hogy szegregált általános iskolaként működik, de nem EGYMI-ként funkcionál. Összesen 49 tanulónk van, akik 4 évfolyamon, összevont osztályokban tanulnak.
Gyermekeink többsége sajátos nevelési igényű, enyhe értelmi fogyatékos tanuló, de van két értelmileg akadályozott gyermekünk is. Tanulóinkról elmondható az is, hogy többségük nevelőszülőnél nevelkedik. Ezekből látszik, hogy gyermekeink hátrányos helyzetűek, fiatal koruk ellenére már nagyon sok nehézségen és élethelyzeten mentek át.
Szívügyemnek érzem a tanulóim sorsát, felnőttkori önálló életvitelüket, ezért is gondoltam jó lehetőségnek a Boldogságórákat. Fontos, hogy a gyermekek ne azt a negatív mintát kövessék, amiket otthon láttak, vagy hogy az őket érő stigmák miatt ne törjenek meg, hanem tudjanak alkalmazkodni a nehéz helyzetekhez, és a pozitív megküzdési sratégiákat válasszák a romboló stratégiák helyett.

Örökös Boldog Iskola
Tavaly óta Örökös Boldog Iskola vagyunk. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy ezt a címet sikeresen megtartottuk!
Az idei tanévben is töretlen volt a Boldogságórák sikere a tanulóim körében. Minden héten izgatottan várták, hogy vajon most mi fog következni, miről fogunk beszélgetni.

A Boldogságórák tapasztalatai
A Boldogságóra könyvek, a program zömében ép fejlődésmenetű gyermekekre íródtak.
A fogyatékos gyermekek óráihoz minden hónapban találtam gondolatindító segítséget a honlapon, melyet a saját tanulóim igényeire és egyéni adottságaira alakítottam.
Az elmúlt 2 év tapasztalatai, önreflexiói segítettek abban, hogy könnyebben menjenek a tanórai készülések, de így is szükségem volt a folyamatos megújulásra, ötletelésre.
Minden tanulóm saját képességrendszerrel, képességszigetekkel rendelkezik. Ami az egyiknek könnyű feladat, az a másiknak a világ legnehezebbje. Az összevont osztályok életkori sajátosságai is mások voltak. Mindezeket a tényezőket kellett figyelembe vennem a tervezésnél. Igyekeztem olyan feladatokat kitalálni, amik a sajátélményű tanulást biztosítják, és éppenhogy túlmutatnak a jelenlegi képességeiken, hogy azok tovább fejlődhessenek, erősödhessenek.
Továbbra is az a tapasztalatom, hogy az 1-2. évfolyamon leginkább az óvodásoknak íródott, a 3-6. évfolyamon az alsósok, a 7-8. évfolyamon a felsősök számára íródott könyvekből lehet a legkönnyebben dolgozni. Mégis jó lenne, ha lenne egy olyan komplex, átfogó kiadvány, ami a sajátos nevelési igényű, enyhe értelmi fogyatékos tanulók számára készült.
Másik tapasztalatom az, hogy a fogyatékos gyermekek gondolkodása rigid, az elvont, gondolati fogalmakat nehezen értik meg, azonban a tanulóimnak ez sikerült, és tudtunk mindegyik témáról beszélgetni, saját élményeket, tapasztalatokat megosztani.
A legkönnyebben feldolgozható témák a hála, az optimizmus gyakorlása, a társas kapcsolatok és a boldogító jócselekedetek voltak. A legkedvesebb téma a testmozgás volt a gyerekek számára, hiszen imádnak mozogni. Ha tehetnék, egész nap csak szaladgálnának. Sokan járnak atlétikára, sportszakköre. Eredményesen szerepelnek a regionális, országos atlétika, hófutó, tollaslabda, kerékpár versenyeken. Ráadásul, nagy büszkeségünk, hogy a Speciális Olimpiára is kijutnak a gyermekeink, ahol rendszerint dobogós helyezésekkel térnek haza.
A megbocsátás és a megküzdési stratégiák a nehezebb témák tartoztak. Tanulóink zöme nehéz körülmények között nevelkedett, és bizony a hordozott sebeik sokszor felszakadtak. Ilyenkor nem volt könnyű az óra hangulata, de mindig igyekeztünk segíteni feldolgozni egymásnak a traumákat és könnyebbé tenni a cipelt csomagot…

Jövőbeli célok
Legfontosabb célunk az, hogy a következő tanévben is tovább vigyük az Örökös Boldog Iskola címet.

Összegzés
Hiszem, hogy a foglalkozások során mindenki tanult olyan stratégiát – az egyéni képességeikhez mérten-, amivel ki tud szakadni a negatív spirálból és újra fel tud emelkedni.
Köszönöm, hogy a Boldogságórák segítségével én mutathattam meg ezt az utat a tanulóimnak!
A ballagó diákjaim búcsúzójának egy részletével szeretném zárni az élménybeszámolómat: ,,Kedves Ági néni! Köszönjük szépen a Boldogságórákat! Ági néni maga volt a boldogság…” 

Képek