Boldogságóra Program

Nemes Nagy Ágnes: Mennyi minden c. versének felolvasása kapcsán a gyerekek rengeteg példát tudtak mondani, hogy a szülők ki akarták dobni, a számára még kopottas, kissé viseltesnek tűnő játékot, plüss állatot, egy értéktelen papírdobozt, rajzot, füzetet, kavicsot. Ami szemét valakinek, az kincs a másiknak. Az iskolában jó példával járunk a diákok előtt, rendszeresen gyűjtjük a WC papír hengereket, flakonokat, sajtos dobozokat maradék anyagokat, joghurtos dobozokat. Sok értékes ajándékot készítettünk már belőlük.
A Boldogság világnapján a boldogságfokozó stratégiák közül a „mérleghinta” volt a kedvencük, mindenki szék nélkül szerette volna kipróbálni, milyen érzés egymást támasztva a levegőben ülni. Eleinte nehéz volt optimistán gondolkodniuk, de egy félig töltött pohár jó példa volt megmutatni, hogy ez a pohár félig tele van vagy ez a pohár félig üres. Nem mindegy, hogyan állunk hozzá egy-egy bosszantó dologhoz. Céljaikat egy zöld színű pohárba, a jó cselekedeteteket piros színű pohárba tették bele. Az agyféltekét összehangoló mozdulatokat több óra elején is gyakoroltuk, így egyre kevesebben adták fel. Jól jött a zseblámpás gyakorlat, milyen fókuszálni, figyelni egy dologra, mint sötétben a zseblámpa fényére, minden mást kizárunk.
A boldogság parkunk az ajtónk lett, a rossz idő miatt, amit a gyerekek maguk készítette virágokkal, szívekkel készítettek el. Az apró örömök megnevezése, először nehezen indult be, inkább a rosszabb élmények jöttek elő, de amikor beindult a folyamat, mindenki tudott mondani példát. Hálásnak lenni és megbocsájtást gyakorolni, nemcsak ennek a napnak a lényege, a szürke hétköznapokban is fontos, hogy természetessé váljon. Ezek a gyakorlatok kezdenek beépülni a mindennapjainkba.

Képek