Boldogságóra Program

Az optimizmus szó kicsit idegennek tűnik a gyermekeknek, ezért az életkori sajátosságokat figyelembe véve terveztem a Boldogság foglalkozást.

A relaxációk közül egy viccesebbel alapoztam meg a gyermekek pozitív hangulatát. Az arcukat labdákká fújták fel, majd apró, ütögető mozdulatokkal kipukkasztották a „lufikat”.
Már nagyon várták a napot, amikor végre újra megérkezik hozzánk Boldog Dóra. Napszaknak felfelelően köszöntek neki és szép napot is kívántak Dórának.

Dórával közösen meghallgattuk a hónap dalát Pozitív gyermek vagyok címmel. Nagyon tetszett nekik ez a dal, így a tervezettek ellenére háromszor is meghallgattuk, énekeltük.

A téma bevezetése Szomorú Szilárddal és Boldog Blankával történt. A gyermekeket két csoportra osztottam. Az egyikük kezében Szilárd sík bábja volt. Az ő feladatuk az volt, hogy a testtartásukkal, az arcmimikájukkal is a szomorú érzetét keltsék. A másik oldalon Blankával álltak a boldog gyermekek, akik feladatként kapták, hogy társaikat felvidítsák. Sokáig senki nem volt szomorú, hiszen vicces arcokat vágtunk, kismajmokká változtunk, ami a gyermekekben a nevetést kezdeményezte.

Csoportunkban jelenleg magas a játékok feletti birtoklási vágy, a konfliktusok száma is igen megnőtt az utóbbi időszakban, ezért mindenképpen szerettem volna, ha a téma feldolgozásánál szerepet kap a helyes és a helytelen viselkedés. A gyermekeknek képeket mutattam a jó és a rossz cselekedetekről, majd két halmazba rendeztük az szerint, hogy a képen a követendő, vagy az elvetendő cselekvés látható –e.

A hangulatkerék is előkerült, a gyermekekkel forgattunk egyet a nyíllal, majd azt az érzelmet utánoztuk, amit a képen láttunk. Megbeszéltük, hogy ki mikor szokott szomorú lenni, boldog, mérges, vidám, ideges. Dóra azt mondta a gyermekeknek, hogy ő nagyon BOLDOG, mert számára öröm, hogy ilyen szépen tudnak a gyerekek együtt játszani.
Azt is megbeszéltük, ha szomorúságot érzünk, azon tudunk változtatni, hiszen ma pont ez történt az egyik kisfiúval is. Sírt az édesapja után, hogy hiányzik neki. A közös játék hatására elmúlt a bánata és már jó kedvű, boldog. Az egyik kislány reakciója döbbentet arra rá, hogy mennyire csodálatos is a program, hiszen azt mondta: „ Azért nem szomorú már Rami néni, mert „megszeretted”.”

Egy lépcsőfokkal ismét feljebb jutottunk, hiszen a második lépcsőfokra felkerült az optimizmus mosolygó jele.

A gyermekek egyesével elmondták, hogy mikor éreznek boldogságot a leginkább. Csokorba szedtem ezeket a kedves mondatokat és a szülőknek átadtam, had érezzék ők is meg gyermekük boldogságának ízét.

Képek