Boldogságóra Program

Ha boldog vagy…..
A hónap dalában lévő megfogalmazás volt az alapja a novemberi munkálkodásunknak. Elsőnek ráhangolódásként meghallgattuk a dalt. Ezután megkérdeztem a gyerekeket, hogy milyen az, ha boldog vagy. Jobbnál jobb gondolatokat válaszoltak. Végül összegeztük: a boldogsághoz kellenek a társak, akik lehetnek családtagok, barátok, állatok; ha nem vagyunk egyedül az nagyon jó érzés; társakkal mindent meg lehet beszélni; közösen mindent meg tudunk oldani; ha többen vagyunk minden könnyebb. Vittem fel szív alakú lufikat. megkérdeztem, hogy mire emlékezteti őket, ha a boldogságórára gondolnak. A gyerekek szerint olyan volt a szív lufi, mint a boldogságóra logója. Mindjárt jött is az osztály ötlete, hogy álljunk a lufik mögé és készítsünk fotókat.
Nézegettük a hónap feladatait. A gyerekeknek legjobban a hajtogatás tetszett. Mi egy szájat hajtogattunk. Közben megbeszéltük, hogy ez a száj nem bánt senkit, nem beszél csúnyán, nem kiabál másokkal. Ki is próbálták, hogyan beszél helyettük a száj. Ebben a hónapban, ha valaki nem jól viselkedett, akkor elő kellett vennie a szájat és megfogalmazni mit kellett volna másként csinálnia, mondania. Pár nap elteltével már önként vették elő és javították ki a saját viselkedésüket, ezzel kértek bocsánatot a másiktól.
A téma feldolgozása során beszéltünk arról, hogy milyen a jó kapcsolat, önzetlen, megosztjuk a másikkal amink van. Az egyik kislány a mamájával sütött az osztálynak meglepetésnek mézest. A gyerekek nagyon örültek a finomságnak és Orsika is boldog volt, hogy látta a társai meglepettségét, örömét és, hogy ízlik nekik a süti. Közben a gyerekek felelevenítették, hogy milyen jó amikor a nagyszülőkkel, szülőkkel készülődnek családi eseményre, ünnepre és közösen sütnek, terítenek, ajándékot készítenek. Ez mind a társas kapcsolataink fontos része.
Beszélgettünk arról, hogyan tudnánk megrajzolni egymást úgy, hogy tükrözze a társainkkal való azonosságot. Közösen eljutottunk oda, hogy átlátszó nylon tasakot választottunk alapnak. Ezt odatartották a gyerekek az arcuk elé és a társuk filccel átrajzolta az arcot. Hát közben nagyon sokat nevettek, mert elég vicces alkotások készültek. Végén amikor megnéztük a munkájukat megállapították, hogy az alapjainkban nem különbözünk egymástól.
Az egyik délután azzal várt a csoport, hogy most én kapok meglepetést. Le kellett ülnöm és két kislány megmasszírozta a fejem, hogy felfrissüljek. Látni a gyerekek arcát, hogy várták a reakciómat nagyon jó volt. Amikor látták rajtam, hogy örülök, elmondtam, hogy nagyon jól esett, hogy gondoltak rám, az egész boldogság gyermekcsokrom nevetett. Úgy tudnám megfogalmazni, hogy ez az az érzés, ez az a hála, boldog gyermekek látványa, hogy gondoltak rám, mindez segíti a boldogságórás munkámat. Azt megtapasztaltam, hogy a csoportomnak elég ha adok a hónap témájában iránymutatást, nagyon jó ötleteik vannak és én hagyom, hogy azt valósítsuk meg.

Képek