Boldogságóra Program

Boldogságóra – Cica Csoport: Fenntartható Boldogság a Boldogságvárban
A Cica csoportban tartott Boldogságóra ezen a foglalkozáson a fenntartható boldogságot, a szeretet és a közösség erejét állítottuk középpontba. A cél az volt, hogy a gyerekek megtapasztalják, hogyan hozhatják létre és őrizhetik meg a boldogságot, nemcsak maguk számára, hanem a körülöttük lévők számára is. Ehhez különféle mozgásos, alkotó és közösségi tevékenységeket végeztünk.
A foglalkozás elején a gyerekek egy relaxációval kezdtek, amely segített a nyugodt légkör megteremtésében. Az „Napimádás” elnevezésű gyakorlat során a gyerekek lazítottak, miközben elképzelték, hogy ők is a nap sugarait érzékelik a bőrükön, ami feltölt és boldoggá teszi őket. A relaxáció elősegítette, hogy a gyerekek felkészüljenek a további, aktívabb tevékenységekre.
A foglalkozás egyik legszebb pillanata a Szeretetfolyosó volt. Két csoportot alakítottunk, és a gyerekek egymás mellett álltak, miközben egyik csoport tagjai a másik csoport tagjait végigkísérték a folyosón. A gyermekek csukott szemmel sétáltak, miközben társaik egy-egy kedves tulajdonságot, dicséretet mondtak róluk. Ez a gyakorlat lehetőséget adott arra, hogy a gyerekek megtapasztalják, milyen érzés, amikor szeretetteljes, pozitív visszajelzéseket kapnak, és hogy ők maguk is milyen fontos szerepet játszanak abban, hogy a környezetükben boldogságot teremtsenek.
A következő lépésben a gyerekeket egy mesébe invitáltam. A mesében a gyerekek megismerkedtek a Boldog erdő titkaival és megtudták, hogyan alakult ki a boldogság az erdőben.
A mese után beszélgettünk arról, hogy a gyerekek melyik részén lennének a legboldogabbak a Kerekerdőnek, és miért. A gyerekek szívesen elmondták, hogy hol szeretnének lenni az erdőben, és mi tette volna még boldogabbá a helyet. A gyerekek fantáziáját és kreativitását ez a tevékenység jól megmozgatta.

Kerekerdő melyik részén lennétek szívesen, miért?

Melyik színű gyöngynek örültél volna a legjobban?

Mit tennél még az erdőbe?

A beszélgetés során minden gyermeknek volt lehetősége egyénileg is kifejezni véleményét és érzéseit. A bátortalanabb gyerekeket is biztattuk, hogy válaszoljanak, és a közösség támogatta őket.
A mese után egy szórakoztató mozgásos tevékenység következett: Seprűtánc. A gyerekek egy-egy seprűt kaptak, amellyel együtt táncoltak. Ez a tevékenység nemcsak a mozgás örömét adta, hanem az együttműködést is erősítette, hiszen a gyerekek közösen kellett, hogy egy ritmusra táncoljanak.
A tánc közben a gyerekek örömmel mozgatták a seprűket, miközben figyeltek egymásra. A mozgás és a közös tevékenység segítette őket abban, hogy még jobban összekapcsolódjanak, és megélték a közösségi élmény örömét.
A foglalkozás végén a gyerekek alkottak egy Boldogságfüzért, amelyet színeztek. A boldogságfüzér egy szimbolikus alkotás volt, amely összekapcsolta a gyerekeket, mint a szeretet és boldogság fonalait
A foglalkozás végén pedig egy Ölelésláncot alkottunk, ahol a gyerekek egymás kezét fogva egy kört alkottak, és szoros kapcsolatot teremtettek. Az öleléslánc szimbolizálta a közösség erejét és azt, hogy a boldogság akkor a legnagyobb, ha megosztjuk egymással.
A Boldogságóra ezen a napon különösen fontos üzenetet adott át a gyerekeknek: a boldogság fenntartható, ha mi magunk is hozzájárulunk ahhoz, hogy másoknak örömet okozzunk. A Szeretetfolyosó és a Boldogságfüzér tevékenységek lehetőséget adtak arra, hogy a gyerekek megtapasztalják, milyen jó érzés adni és kapni szeretetet, miközben együtt erősítjük a közösségünket.
A Kerekerdő meséje és a különféle játékok lehetőséget biztosítottak arra, hogy a gyerekek kreatívan gondolkodjanak a boldogságról, és hogyan teremthetjük meg közösen. Az egész foglalkozás célja az volt, hogy a gyerekek megtanulják, hogy a boldogság nemcsak pillanatnyi érzés, hanem folyamatosan megújuló és fenntartható állapot, amit mi magunk teremtünk és tartunk fenn.
A foglalkozás pozitív, szeretetteljes légkörben zajlott, és a gyerekek örömmel vettek részt minden egyes tevékenységben, miközben tanultak a fenntartható boldogság alapjairól.

Képek