Boldogságóra Program

December a boldogító jócselekedetek hónapja volt. A téma olyan szerteágazó, hogy összesen 7 órát foglalkoztunk vele. A témakör feldolgozásában a média is segítségemre volt, hiszen karácsony közeledtével mindenhol jócselekedetekre, adományozásra, a rászorulók támogatására buzdítják az embereket. Előtérbe kerülnek a pozitív gondolatok és érzések, az egymásra való odafigyelés. Az adventi várakozásról tanulva a hit, remény, öröm, szeretet fogalmak, és értelmezésük is folyamatosan megjelentek több tanórán, termékeny talajt előkészítve decemberi boldogság óráinknak. A fiataloknak egyes fogalmak értelmezése nehezített, így az életből vett példák és azok érzelmi oldalról való megközelítése könnyebbé tette feldolgozásukat. Érdekes, hogy a segítségnyújtás, a jócselekedet korántsem volt mindenki számára természetes. A foglalkozások végére azonban mindannyian megértették, hogy „Jónak lenni jó”, de hosszabb időnek kell eltelni, mire ez a felfogás belsővé fog válni – úgy érzem, fogékony lesz rá mindenki….
A boldogságórákat légzőgyakorlattal kezdtük, magunkba szívva minden jót, szépet, örömet, mosolyt, szivárványt és boldogságot, kifújva a rosszat. Végül a jó dolgokkal együtt a levegőt magunkban tartva, majd minden rosszat teljesen kifújva fejeztük be a gyakorlatot. Ezt bevezettem napi gyakorlatunkba is: egy tanult vers részletének elmondásával összekapcsolva, majd az említett légzőgyakorlattal kezdjük a kommunikáció óráinkat (ez minden nap az első óra). A légzőgyakorlat után következett a boldogságdal meghallgatása, miközben minden fiatalhoz odamentem, megöleltem és szép napot kívántam nekik. A jócselekedet fogalmának értelmezése után beszélgettünk arról, hogy ki milyen jócselekedetet hajtott már végre. Próbáltam olyan példák felé terelni őket, amit ők is képesek végrehajtani, de kibővítve minél több lehetőséggel, hogy legyen kis rálátásuk arra, mások hogyan cselekednek jót. Megbeszéltük, hogy a jócselekedet nem mindig adományozást jelent. Jelenthet segítségnyújtást családtagoknak, időseknek, elesetteknek, rászorulóknak. Jelenthet kedvességet, odafigyelést, egy mosolyt embertársaink iránt, mellyel örömet okozunk, kimozdíthatjuk rossz hangulatukból őket. Jócselekedet lehet az is, ha jól viselkedünk, jól tanulunk, hiszen ezzel is örömet okozunk szüleinknek, esetleg azoknak a felnőtteknek, akik velünk foglalkoznak. Jócselekedet lehet egy figyelmesség, például ha látjuk, hogy anya fáradt, főzhetünk neki egy teát. Jócselekedet, ha állatokon segítünk.
Rögzítésként a munkafüzet feladatlapját közösen megoldva (mivel az osztályban csak néhány fiatal tud írni, olvasni) adott betűvel kezdődően jócselekedeteket gyűjtöttünk.
Beszélgettünk arról, hogy ki kinek szokott segíteni és miben. Nekik segített-e már valaki? Milyen érzés volt? Mindenki vállalt egy feladatot, amellyel segít osztálytársainak napi feladataik elvégzésében. Aznap mindenki nagyon szorgos volt, de szerencsére többüknél a segítő szándék nem csak 1 napig tartott.
Néhány gyakorlatot, témakört, körbe ülve dolgoztunk fel, hiszen így közelebb kerülünk egymáshoz, jobban oda tudunk figyelni társainkra. Ilyen gyakorlat volt például az ” Adok neked szeretetet”, mely mondhat elmondásával megsimogattuk a mellettünk ülőt, mindkét irányba elindulva.
A különböző feladatok végzése közben jócselekedetekről szóló történetek kapcsán a hála és a társas kapcsolatok témakörét is összekapcsoltuk a hónap témájával. A foglalkozások során a „Napos Mesék” című könyv két történetét dolgoztuk fel, adaptálva tanulóimra, a végén értelmezve a „Jótett helyébe jót várj” kifejezést.
Zárásként az egyik munkafüzeti feladatlap segítségével felsoroltuk, elmutogattuk, hogy mire van szüksége egy jótevőnek, így nekünk is a jócselekedeteinkhez, később megoldottuk az ehhez kapcsolódó feladatlapot.
Végül piros szívet ajándékoztak az általuk kiválasztott társuknak, vagy pedagógusnak, amit mindenki boldogan fogadott, de a szokott közös ölelés sem maradt el.
Egyik boldogságórámat meglátogatták a Jobb Veled a Világ Alapítvány képviselői. Kedves hozzáállásukat, visszajelzésüket ezúton is köszönöm. Külön jó érzéssel töltött el a foglalkozás megtartása után küldött, kézzel írott, pozitív hangvételű levelük, mely a találkozást igazán személyessé és emlékezetessé tette.
A boldogság órák és a témákkal való foglalkozás tapasztalatom szerint nemcsak a gyerekeknek, fiataloknak adnak pozitív többletet, hanem úgy érzem, nekünk, felnőtteknek is.

Képek