Boldogító jócselekedetek

C0EA1352-06F8-42C8-A639-5981EB60CF25.jpeg

Bevezetésképpen beszélgettünk arról, hogy mik voltak azok az első emlékeik, amikre tanították őket szüleik még iskolás koruk előtt ( “ Jó legyél! ) Elmondhatták erről a véleményüket, hogy vajon mit jelent ez egy óvodáskorú gyerek esetén? És hogy lehet valaki jó iskolás korában? Nagyon sok példát hoztak a kis életükből, én pedig még kibővítettem a felnőttek életéből vehető helyzetekkel ( pl. hajléktalanok, idősek, sérült emberek, állatok iránti segítőkészség ). Kiszínezték örömmel a mf. 54. oldalán lévő szívecskés színezőt, majd az előzetes beszélgetés lezárásának szánt keresztrejtvény megoldása — Önzetlen — sem okozott nekik nehézséget. Óra végére pedig készítettem nekik egy karácsonyi sablont ( fenyővel, gyertyával ) egy nagy szívvel, amibe kértem, hogy rajzoljanak az előzetesen kihúzott osztálytársuknak ( titokban tartva a rajzolás alatt a kilétét ) olyan ajándékot, aminek az nagyon örülne. Nagy örömmel, derűsen készítették el, majd hasonlóan a “ Ki vagyok én? “
játékhoz, magára kellett ismernie a megajándékozott gyereknek.
Mindenki nagyon ügyesen szerepelt adakozóként is, és megajándékozottként is!

Képek