Boldogságóra Program

A decemberi téma nagyban segítette az ünnepre való hangolódást, a boldogító jó cselekedetekkel zártuk az idei utolsó hetet az óvodában.
Az első napon mindenki kivágott egy nagy szív alakot egy piros papírból, melyre ráhelyezték a saját jelüket. A szíveket kifüggesztettük a csoportszobába, jól látható helyre. A mese után elmondtam a gyerekeknek, hogy egyébként is csupa jó gyerek jár ebbe a csoportba, de most mindenki legyen egy igazi kis angyal – pláne így karácsonyhoz közeledvén -, és segítse társait, tegyen minél több jó cselekedetet. Minden nap ebéd előtt megbeszéljük, hogy kinek milyen jó dolgot sikerült teljesítenie aznap és melyik csoporttársának, annak a jele bekerül a saját szívecske formájába. Akinek a legtöbb szívet sikerül gyűjtenie, azaz aki a legtöbbször tesz valamilyen jó dolgot a társainak, az elnyeri a Jószívű címet a csoportban.
Majd szituációs játékok segítségével beszélgettünk arról, hogy miként tudunk másokkal jót tenni, például otthon a szüleiknek hogyan szoktak segíteni, vagy hogyan vigasztalják meg a szomorú barátjukat. Mindenki megoszthatta saját élményét, lelkesen mesélték, hogy ki, mit szokott otthon segíteni. Ehhez elkészítettük a munkafüzetből a Segíts anyának és Szerezz örömet anyának feladatlapokat. Képzeletben kirándultunk a Jótett tisztásán, amit utána le is rajzoltunk. Sokat beszélgettünk arról, hogy miért jó másoknak segíteni és jót tenni, mit érezhet az, akin segítünk, és mit érzünk mi: boldogságot érzünk a szívünkben.
A következő napon hangolódva a karácsonyra, bekészítettem egy félig feldíszített papírkarácsonyfát. Megkértem a gyerekeket, hogy segítsenek a fát feldíszíteni angyalokkal. Mindenki kapott egy papírangyalt, és kiszínezhette, majd felhelyezhette a fára. Majd a beszélgető kör alkalmával összefüggést vontam a jó cselekedetek és az angyalok között: az angyalok is tesznek jó dolgokat, segítenek bennünket, jószívűek és persze ők is hozhatják karácsonykor az ajándékot és ettől mi boldogok lehetünk. Válhatnak ők is jóságos angyalokká, így azon túl, hogy jó cselekedetekre törekedtünk a hét folyamán, készítettünk karácsonyi ajándékot, amit az utolsó napon vittek haza a családjaiknak.
Az utolsó előtti napon hirdettük ki a Jószívű cím nyertesét. A játék során megfigyelhető volt, hogy elsőként mindenki a kis barátjával tett jót, majd ahogy a napok teltek előfordult, hogy nyitni kezdtek mások felé is a cél érdekében. Bizony ebben a korban a gyerekek viselkedését leginkább az érzelmeik irányítják. Ez a játék segített abban, hogy próbálják észrevenni azt, hogy nem csak azzal tehetünk jót, aki közel áll hozzánk és jobban szeretjük, mint a többieket. Segíteni, jót tenni bárkinek lehet.
Azért nem az utolsó napra hagytam a cím kihirdetését, hogy ne keveredjen a Jóságos manó játékkal. Így miután megünnepeltük a cím győztesét – aminek együtt tudtunk örülni és ezt jó volt látni -, új játékként egy napra lehetettek titkos jóságos manók a gyerekek. Mindenki kihúzta egy társa jelét, nekem megmutatta, a jeleket feljegyeztem egy lapra, hogy ki kit húzott. Megbeszéltük, hogy ez titok, viszont arra kell törekedni, hogy egy napon át azzal az egy valakivel jót kell tenni, akinek a jelét kihúzták.
Másnap mindenki kivághatta és kedve szerint színezhette a saját jóságos szívét, ami a hét zárásaként fel is került a Boldogságvár negyedik lépcsőjére, mint a boldogító jó cselekedetek jele. Majd felfedtük, hogy kinek ki volt a jóságos manója és milyen jó tettet hajtott végre vele. Úgy gondolom, hogy hatásos témát dolgoztunk fel és még itt nem volt vége a jó cselekedeteknek. Mindenkinek készítettem egy lapot „Jó cselekedeteim listája otthon” címmel és kértem a Szülőket, hogy a téli szünetben jegyezzék fel gyermekeik jó tetteit és küldjék el nekem. Nagyon kedves kis listák születtek, páran még fotóval is szemléltették, hogy mennyire segítőkészek a gyerkőcök otthon.
Újabb pozitív, értékes tulajdonsággal kerültük közelebb a boldogsághoz.

Képek