Boldogságóra Program

Boldog voltam, hogy itt lehettem!
Elérkeztünk az utolsó Boldogságóránkhoz, melyet már nagyon vártak a gyermekek. Kíváncsian kérdezgették minden nap, mikor nyílik ki a Boldogvárunk kapuja. Örömmel fogadták a varázsládán Boldog Dórát, vidáman üdvözölték. A kezdő relaxációs gyakorlat a „Repül a madár, szárnyalva száll, mert szabad madár” indítottuk el az órát. Választásom azért esett erre, mert hamarosan kirepülnek a nagycsoportos óvodásaim is az óvodából, iskolások lesznek. Mindenki felszabadultan mozgott, úgy, mint aki már elmenni készül az óvodából. A közös éneklést is a gyermekek kívánsága szerint választottuk ki, mert ez már az utolsó, a végéhez érkeztünk a Boldogságóráinknak. Már nem is kellett semmit mondanom, maguktól énekeltek, táncoltak. A szeretetfolyosón mindenki végighaladt, bátran haladtak becsukott szemmel végig. Kezdetben segíteni kellett őket a tulajdonságok megnevezésében, de a végére már jól belejöttek a játékba. Örömömre szolgált, hogy milyen kedvesek tudnak lenni egymással szemben, egyre többen nyilvánították ki saját véleményüket. A mesehallgatási szokásainkat megtartva a mesepárnáikon ülve helyezkedtek el a gyermekek, meggyújtottuk a mesegyertyánkat, majd Dórával közösen mondták el, a már ismert mondókát. A mesélés közben színes üveggyöngyökkel szemléltettem a történetet. Szájtátva hallgatták a mesét, a gyöngyök csilingelését, tapssal jutalmaztak a mese végén. A boldogsághozó gyöngyszemekkel már a gyermekek is találkozhattak a Boldogságórákon. Felidéztük a Boldogságóráink szimbólumait, majd a gyermekek a munkafüzet segítségével, lerajzolhatták a kedvencüket. Nagyon sok emlék, élmény maradt meg a gyermekekben. Számomra is meglepő volt, mennyi mindenre emlékeznek. A” Mi vagyunk a Harangosok”(társas kapcsolatok ápolása) közös alkotásunkat többen is megemlítették. Így megkerestem a dekorációk között, jókat nevettünk, jól eső érzés volt újra emlékezni. A csoportszobánkban a falunkon középre van elhelyezve a Boldogságvárunk. Boldog Dórával a kezemben a várhoz mentünk, minden kisgyermek izgalomba volt, mikor nyílik ki az ajtó. Fokozatosan mentünk fel a lépcsőkön, megemlítettük minden lépcsőfok jelentését. Felértünk a 10. lépcsőfokra. Minden kisgyermek választott egy szimbólumot, ami a legkedvesebb volt számára. Felhelyeztük a Boldogságvárunkra. Kinyílt az ajtó, felértünk a tetejére. Mindenki vidám volt, egy nagy vígasság vette kezdetét ezután. A Boldog vagyok dalra kezdetét vette a mulatozás, táncolás, evés, ivás. Összegzésként: mindenki jól érezte magát ezeken az órákon. A gyermekek már várták a Boldogságórákat. A napi tevékenységeiken túl, egy kicsit mást is kaphattak a gyermekeink, melyek jobb jókedve derítették őket. Remélem az iskolában is részesei lehetnek majd a Boldogságóráknak. Saját személyemben, jól éreztem magam ezeken az órákon, sok tapasztalattal lettem gazdagabb. A következő évben kiscsoportom lesz, de ha megnőnek, szeretném folytatni a Boldogságórákat, úgy gondolom szükséges ebben a mai világban.” Jobb Veled A Világ”

Képek