Boldogságóra Program

Áprilisban a megbocsátást gyakoroltuk. Beszélgetéseink során egyet értettünk abban, hogy a hétköznapokban számos alkalommal keveredhetünk nézeteltérésekbe, amiket célszerű minél előbb megoldani. A harag, a düh, a dédelgetett sérelmek semmi jóra nem vezetnek, sőt, lelkiismeretfurdalást, a gondokon való rágódást eredményezik, amik akár betegséget is okozhatnak a veszekedő feleknek. A cél tehát, hogy minél gyorsabban megbeszéljük, feloldjuk az akadályokat, hogy meg tudjunk bocsátani a másiknak. Ebben segített nekünk Bagdi Bella „Ho’oponopono” című dalának meghallgatása, hiszen megismertük általa a 4 varázsigét: Sajnálom! Kérlek, bocsáss meg! Köszönöm! Szeretlek! Nemcsak verbálisan, hanem testjelzésekkel is kérhetünk azonban elnézést, így körbe álltunk és ölelés, kézfogás, kézpacsi, kacsintás, légpuszi tovább adogatásával gyakoroltuk a bocsánatkérést. A varázsszavak felhasználásával „Bocsánatkérő kártyák” is készültek, amiket a gyerekek kedvük szerint díszíthettek, majd elajándékozhatták egymásnak. Ezzel leckét kaptak arra vonatkozólag, hogy akár írásban és akár szívbéli rajzzal, egyéni, személyes alkotásokkal is lehet bocsánatért esedezni és közös megegyezéssel kibékülni.
A kicsiknek felolvastam a Tündéri megbocsátás című kedves mesét (Kézikönyv a 3-6 éves korosztály számára), amelyben a két tündértestvér, Lola és Lili összevesztek, ezért külön költöztek egymástól. De rájöttek, hogy így nehéz az élet, ezért megbocsátottak egymásnak és kibékültek a mese végén. A munkafüzetből kifénymásolt tündérlányokat és a szivárványhíd alatt vidáman táncoló/játszadozó kis tündéreket örömmel színezték a gyerekek a történet kapcsán, majd a figurák megfigyelése után ügyesen párosították őket az árnyképeikkel. Elolvastuk a bocsánatkérő versikét is, amit a szorgalmasabb és arra vágyó tanulók akár meg is tanulhattak.
Ha nehéz helyzetbe kerülünk, feszültek vagyunk, önmagunkat is meg kell tudnunk nyugtatni. Ehhez kapcsolódóan meghallgattuk a segédanyagokban megtalált „Pillangóölelés” című gyakorlatot, amit bármikor alkalmazhatunk, ha együttérzésre, megnyugtatásra lenne szükségünk önmagunktól. Ezt követően pillangókat színeztünk és közben arról beszélgettünk, hogy az osztályközösségben is fontos egymás megértése, megbecsülése, a másiknak való megbocsátás nézeteltérések esetén. A tarka lepkék aztán a táblára kerültek, körbevették a következő körmondatot: „Ebben az osztályban sokat nevetünk, segítőkészek vagyunk, szépen beszélünk, mindig igazat mondunk, tiszteljük egymást, ígéreteinket betartjuk, megbocsátunk, ha nehéz is. Egy csapat vagyunk!”
A Dumbo című mese arra tanított meg minket, hogy nem vagyunk egyformák, más-más tulajdonságokkal rendelkezünk, amik nem képezhetik gúnyolódás tárgyát, sőt ezek tesznek minket egyedivé. Megegyeztünk abban, hogy fájdalmat, lelki sérüléseket okozhatunk egymásnak, ha csúfolódunk, tehát soha ne tegyük ezt társainkkal. Hogy erre emlékezzünk, kiszíneztük a kis elefántot egy nyomtatott sablon segítségével, és közben a rajzfilmbe is belenéztünk. Együtt örültünk Dumboval, amikor a nagyra nőtt és gúny tárgyát képező fülei végül sikert hoztak számára, hiszen segítségükkel megtanult repülni. Ez a mese másik tanulsága: tudjunk negatív tulajdonságainkból magunk számára erényt kovácsolni!
A nevezetes napok ünneplése aztán igen gyors tempóban történt, hiszen április 17-től elkezdődött a tavaszi szünet. A magyar költészet napjára rajzpályázatot hirdettünk, az elkészült alkotásokkal tabló formájában a folyosót díszítettük. A pályázó gyerekeket csokoládéval és jeles érdemjeggyel díjaztuk irodalom, valamint rajz tantárgyakból. A húsvétra készített, díszes papírtojásokkal (Bocsánattojások) a Föld napjáról is megemlékeztünk. Eközben arról beszélgettünk, hogy mi, gyerekek/emberek mit teszünk rosszul, miben károsíthatjuk természeti környezetünket, miért kell bocsánatot kérnünk „Földanyánk”-tól (szemetelés, autók, gyárak, füst…stb.). Így születtek meg a „bocsánattojások” és a kedves, mozgószemű, pompon farkincájú nyuszik, amik a húsvéti várakozás mellett a Föld tiszteletére, megbecsülésére, tisztán tartására is emlékeztettek minket. Meghallgattuk Bagdi Bellától a „Gyújts egy gyertyát a Földért!” című dalt is, miközben kinyomtatott sablon alapján „mosolygós Földgömböt” színeztünk.
A méhek napja alkalmából a kicsikkel feldolgoztuk „A morgós medve és a szorgos méhecske” című mesét, aminek tanulságaként megállapítottuk, hogy nem érdemes zsörtölődni, mérgelődni, morogni semmi miatt, mert a végső cél a megértés, az egyetértés, az együttműködés kell, hogy legyen, mindig, minden helyzetben! Ennek kapcsán csoportokban vidám medvéket színeztünk, amiket kis méhecskékkel vettünk körbe. A megbocsátás következtében érzett örömöt a macik fölé helyezett, napocskával, felhővel körülvett szivárvány csíkok jelképezték. Sokat beszélgettünk a méhek munkájának fontosságáról, az élet körforgásának szempontjából betöltött szerepéről. Hogy erre mindig emlékezzünk, egy feladatlap segítségével 1-től 25-ig számozva pontokat kellett összekötni a gyerekeknek, amikből egy kedves, kosarat cipelő méhecske alakult ki. A kiszínezett méhecskéket felhelyeztük a faliújságra, hogy mindenkit figyelmeztessenek az életben betöltött fontos, kiemelkedő szerepükre.
A hosszú tavaszi szünet utáni három tanítási nap „átvészelésével” örömmel kezdtünk bele a május eleji hosszú hétvégébe.

Képek