Boldogságóra Program

Januárban a célok kitűzéséről, februárban pedig a célok eléréséért való küzdelemről beszélgettünk sokat. Megállapodtunk abban, hogy vágyaink megvalósítása csakis rajtunk múlik, csak magunk tudunk harcolni, küzdeni a bekövetkezésükért. Ebben a küzdelemben nem vagyunk egyedül, hiszen körülöttünk ott vannak a barátaink, a szüleink, az iskolában a tanítók, bátran merjünk segítséget kérni, ha szükségét érezzük. A keresztrejtvény megoldása is azt sugallja, hogy „EGYÜTT” minden könnyebb. A Megküzdés szivárványát is elkészítettük a tankönyv feladata alapján, ennek kapcsán azokat az erősségeket, pozitív hozzáállási tényezőket gyűjtöttük össze, amik a célok eléréséért folytatott küzdelemben a legszükségesebbek, mint például a kitartás, szorgalom, együttműködés, összefogás, gyakorlás, békesség. A hétköznapok során gyakran kerülünk nehéz helyzetekbe, elfáradunk, néha elegünk van mindenből. Ilyenkor fontos, hogy olyan megküzdési módokat válasszunk, amik a legközelebb állnak hozzánk, amiket a leghatékonyabban tudunk alkalmazni. Ezek egyénenként eltérőek lehetnek, de azért találtunk néhány közös pontot, amik mindenkinél hasznosak lehetnek: séta, sportolás, pihenés, éneklés, tánc, olvasás, játék. Farsangi délutánunkon többen is szuperhősnek, katonának öltöztek, ezzel azt mutatták, hogy még ügyesebben, szupererővel tudnak szembe szegülni az „élet nagy kihívásaival”.
Iskolánkban évek óta hagyomány a farsangi időszakban az életnagyságú kiszebáb és a hozzá tartozó „Rossz tulajdonságok ládikájának” elkészítése, amik a folyosón várják küldetésük beteljesedését. A ládikába mindenki kis cetlikre írva beledobhatja azoknak a rossz szokásainak a listáját, amiktől szeretne megszabadulni. Ezek a kiszebábbal és az egyénileg készített minikiszebábokkal együtt majd elégetésre kerülnek hamvazószerdán (idén április 22-én), így szimbolizálják a megszűnésüket, hogy helyettük jók, jobbak lehessünk. A vidámságot pedig sok kicsi bohóc jelképezte, amik a terem ajtajára kerültek fel a farsangi dekoráció részeként.
Ebben a hónapban a legjelentősebb tevékenységünk volt, hogy jelentkeztünk a badacsonyőrsi Folly Arborétum pályázatának felhívására, aminek értelmében osztálykirándulást nyerhetünk, ha a követelményeknek megfelelünk. Ennek érdekében ciprusmagokat kellett vetnünk (az arborétum küldte a számunkra), amiknek a kibújását, fejlődését folyamatosan figyelemmel kell kísérnünk, az eseményekről naplót kell vezetnünk, aminek a hitelességét fényképekkel, rajzokkal, írásokkal kell majd igazolnunk május elején. Február 7-én kezdtük a programot a vetéssel, azóta is érdekes feladatokat végzünk, ilyenek a következők: mindenki örökbe fogadott egy magocskát, el is nevezte őt, még díszes, szívecskés névjegykártyákat is készítettünk a számukra, amikkel az edénykéjüket díszítettük fel. Borús napokon éneklünk nekik, beszélgetünk velük és a reggeli érkezéskor, valamint a délutáni távozáskor köszönünk nekik. Sok dolgunk lesz még az elkövetkezendő hetekben, de szívvel-lélekkel álljuk a próbákat. Úgy gondolom, ez egy igazi megküzdési stratégiákat igénylő, összehangolt feladat lesz a számunkra, hiszen a tanév végi kirándulásért folyik a küzdelmünk.
Természetesen a tavaszt is nagyon várjuk már, úgyhogy technika órákon szívesen készítettük el a kikelet első, reményt és tisztaságot szimbolizáló virágát, a hóvirágot. Az egyéni alkotásokból egy egész nagy „hóvirágmező” kerekedett ki, ami a faliújságot teszi derűs hangulatúvá. A hóvirágok közé egy ösvényt készítettünk, amire pozitív fogalmak kerültek, ezek adják az úton járó vándor számára a biztonságot, az erőt és a hittel teli haladás lehetőségét. A kis fehér virágok pedig jókedvre hangolnak, bíztatnak minket, eszünkbe juttatják, hogy előbb-utóbb mindennek eljön az ideje, bármi megvalósulhat, éppen úgy, ahogy a tavasz is megérkezik mindig, minden évben kikerülhetetlenül, pillangókkal, madarakkal és virágokkal. Így a „Bíztató Hóvirágmező” lett a választott fő feladatunk.

Képek