Boldogságóra Program

A mai Boldogságóránkon családias, kis létszámú csoport tudott részt venni, nagyon sok a beteg kisgyermek sajnos.
Az órát Boldog Dórával indítottam, segítséget kért a gyerekektől, – el kellett érnie az anyukája számára az almát, ami meggyógyítja, – ők azonnal a segítségére siettek. Így megtapasztalhatták, hogy milyen érzés jót tenni, jót cselekedni, anélkül, hogy bármilyen jutalmat várnának, vagy kapnának. Sikerült megfogalmaznunk együtt, hogy a jócselekedetekért nem várunk cserébe semmit, a szívünkben érzett boldogság maga a jutalom érte.
A foglalkozást kezdő relaxációt a meséhez igazítottam, alma és szőlő szüret, illetve a lemegy a nap gyakorlatokat választottam, melyeket nagyon szeretnek, élveznek a gyermekek.
Miután jól kimozogtuk magunkat együtt elutaztunk Meseországba egy hópihe hátán, melyet a szél repített egy verssel – fúj a szél, fúj a szél,…Kiscsoportunkban szokássá alakítottuk a Meseországba való utazást, Meseország kapujának dallal való nyitását, a meselámpásban a mesemécses gyújtását, mely bevilágítja az egész országot, előhívja a mese szereplőit, tündéreket, manókat, királyokat, stb.
A foglalkozáshoz egy rövid, a kiscsoportosok számára is jól érthető, követhető mesét választottam, mely megmutatja a jócselekedet értelmét, jelentését. Jelen esetben egy kis erőfeszítéssel, egy apró cselekedettel a kerti manó az alma életét mentette meg. Nem várt semmi ellenszolgáltatást érte, pusztán azért tette, hogy jót tegyen, ne történjen baj, bár a mesében nincs kimondva, de érzékelték a gyerekek, hogy itt bizony a pusztulás lehet a hideg tél következménye.
A beszélgető körben nagyon jól megfogalmazták ezt, volt olyan kisgyermek, aki elmondta, hogy tönkre ment volna az alma, sőt a meghal kifejezés is elhangzott. Megértették, hogy a jócselekedetnek mi a lényege, sőt említették a foglalkozás elején történteket is. A beszélgetés során kissé elterelődött a szó a közelgő ünnep felé, ahol kihasználva az adódó lehetőséget a gyerekek életéhez közelítettem a havi témát. Megbeszéltük, hogy ki mit szokott odahaza segíteni. Mivel a szülők általában ebben az időszakban sokkal elfoglaltabbak, mint máskor, arra buzdítottam a gyerekeket, hogy a mondott példák alapján minden napra jusson egy-egy jócselekedet, amit a következő napon el tudnak mondani, meg tudunk beszélni. Olyan dolgokat választottunk együtt, amit a mindennapokban el tudnak végezni, például a terítés során a szalvéta, evőeszköz felrakása, vagy teregetés során a ruhák adogatása a szülőknek. Nagyon lelkesen mesélték ezeket a feladatokat, szinte az egész csoport valamilyen formában szokott segíteni, jót cselekedni otthon. Szó esett az idősekről való gondoskodásról is, annak ellenére, hogy a csoportban a nagyszülők még aktív korúak.
A szót a csoport életére terelve a gyerekek sok eseményt, konfliktust említettek, melynek során rossz érzésük volt, megbántottak valakit, amit általában bocsánat kéréssel, vagy fizikai érintéssel, öleléssel oldottak.
Nagyon tetszett a varázsecset megkötése, és a varázsfőzet elkészítése a gyerekeknek, amit a mese után a szabad játék során is láttam alkalmazni. Arra kértem őket, hogy annak az arcát is simítsák meg a főzettel a mellettük ülőn kívül, akit szeretnének kiengesztelni a korábbi konfliktus miatt. 2 kisgyermek élt a lehetőséggel, a többiek nem érezték úgy, hogy maradt még feloldatlan konfliktus.

A mély, komoly gondolatok után a mozgásos játékban nagyon jól érezték magukat a gyerekek. A figyelemkoncentrációt, a gyors reagálást fejlesztő játék mindig sikeres a gyermekek körében, miután megbeszéltük a szabályokat, megmutattuk a gyümölcsökhöz kapcsolódó mozgásokat felszabadultan hajtották végre az utasításokat.
A foglalkozást egy közös projekttel zártuk le, krepp papírból annyi darabot vágtunk, ahány gyermek jár a csoportba, amit felrögzítettünk, fenyő alakra formáztunk, majd erre előre kivágott almákból füzért fűztünk, s felragasztottuk. A tevékenységben minden kisgyermek lelkesen vett részt, a hiányzókat is felsoroltuk, az Ő fenyő részletükre is készítettünk füzért, s ami a legmeghatóbb volt számomra, az egyik gyermek megjegyezte, hogy ez a füzér összeköti az egész csoportot. Megfogalmazta az együvé tartozás lényegét, a legfontosabb érzést így karácsony táján, a család, az óvodai csoport, a szűkebb s tágabb közösségek összetartozását.

Óvodánk nagycsoportja e hónapban ellátogatott a közeli Páfrány utcai Idősek Klubjába. A klubbal az ősszel kerültünk kapcsolatba, érték- és hagyományteremtő céllal, melyből a gyermekek és az idősek is profitálnak az évek során. Megérkezésünkkor kissé hosszabb ideig kellett várakozni, de a gyerekek türelmesen, nyugodtan hallgatták a dalokat, verseket, melyeket meghívott vendégek, a klub vezetői adtak elő. A csoport gyermekei egy kedves műsorral készültek az idősek számára, verssel, dalokkal, dalosjátékkal és egy betlehemes jelenettel kedveskedtek a bácsiknak, néniknek. Gyermekeink csodálatos, hangos, még külső szemlélő számára is nagyon élvezetes előadást nyújtottak. Boldogság volt látni a meghatott arcokat, a könnyektől áztatott szemeket, a boldog mosolyokat az idősek arcán. A gyerekek maguk is és mi is nagyon büszkék voltunk azért a jócselekedetért, amit ezzel az előadással sikerült véghez vinni – óriási örömet okoztak a klub tagjainak. Felemelő érzés volt látni, hogy az idősek és a gyerekek között milyen kapocs van, milyen láthatatlan csoda fűzi össze őket. Az előadás végén a gyerekek egy-egy maguk által készített karácsonyi asztalra szánt gyönyörűen díszített üveg mécsessel, illetve az ehhez fűzött dísszel ajándékozták meg a klub tagjait, dolgozóit, így kívánva áldott, békés ünnepeket. Az idősek is saját kézzel készített kis meglepetéssel készültek a gyermekek számára.
Zárásként az idősek mellé álltak a gyerekek is, majd megfogtuk egymás kezét, és a lassú zene lágy ütemére ringatóztunk. Nem csak mi felnőttek, de a gyerekek is érezték a pillanat fontosságát, melyet minden felnőtt és a gyerekek közül többen is megkönnyeztek, ez az élmény összefűzte, megerősítette a generációk közötti kapcsolatot.
Óriási élménnyel, a szívünkben rengeteg kavargó érzéssel – boldogság, büszkeség, hála, felelősség, tisztelet, gyengédség, szeretet – tértünk vissza a mindennapokba, óvodánkba. A mai nap sok tanulsággal és mély élménnyel gazdagított mindannyiunkat. A gyerekek nemcsak azt tanulták meg, hogy a jócselekedet magában hordozza a boldogságot, hanem átéltek egy mély összetartozást, és megtapasztalták a generációk közti kötelék erejét. A mai nap élményei hosszútávú hatással lehetnek a gyerekek személyiségének fejlődésére, megerősítik, megalapozzák értékrendjüket, szociális érzékenységüket.

Képek