Boldogságóra Program

Óvodánk legkisebb gyermekei mindig nagy izgalommal várják a Boldogságórát, szívesen vesznek részt a játékos feladatokban. Relaxációval kezdtünk (villámlazítás). Egyenes állás, kéz ökölben, alkar behajlítása, felhúzva a mellkashoz. Egész test feszítése, majd egy sóhajra a feszítés elengedése. Ezt követte álló helyzetből váltott karkörzés, lassabban, majd gyorsabban. Meghallgattuk a hónap dalát, a „Van nekem egy álmom” címűt, melyre örömmel táncoltunk, énekeltünk szabadon. Megismertük a hónap meséjét is a „Boldogvár meséje” címűt. A témával kapcsolatosan megbeszéltük a gyermekekkel, hogy mik a céljaink, mi az, amit nagyon szeretnénk? Mire vágyunk? Készítettünk célbadobós hóember játékot, melynek lényege az volt, aki beletalál, az eléri a célját. Mondanom sem kell, addig próbálkoztak, míg mindenkinek sikerült. Ezt követően szódabikarbóna és hajbalzsam vegyítésével havat készítettünk és közösen megépítettük a Boldogság várat. A későbbi leírásban kiderül miért is készítettük el „hóból” is. Ugyanezt dobozokból is kiviteleztük, oly módon, hogy egy részét befedtük fehér csomagoló papírral, a maradék részt pedig fehérre festettük. Ragasztottunk rá ablakokat, ajtót. Miután elkészült a Boldogság vár, kihelyeztem a folyosóra, ahol a mászófal található. Ez a mászófal volt a „mi Mount Everestünk”. Tulajdonképpen a hegy, mint akadály visszacsatolás a mesére, majd, mint kihívás is egyben a gyermekeknek. Megkértem őket, hogy menjenek végig a mászófalon. Kitartóan küzdöttek, maguk is érezhették, néha mennyi küzdelem szükséges, hogy az ember célba érjen. Végig követtem és biztattam egyenként minden kisgyermeket. Elmondtam nekik, ha valamit szeretnél, küzdj meg érte. Ugye ezt sosem felejted el? Menet közben kérdezgettem őket, milyennek találod, nehéz? Képzeld! Ilyen bizony a valóságban is, néha rögös és küzdelemmel teli az út, de folyamatos kitartással végül eléred a célod, bármi is legyen az. A mászófal (Mount Everest) végén motivációként ott várta a gyermekeket a Boldogság vár, ahol ott volt a várban minden, amire vágytak és amelyről korábban beszélgettünk. Minden gyermeket egyenként tapsoltunk meg a kitartó küzdelméért, óriási örömet és büszkeséget okozott számukra mindez. Rendkívül fontosnak találom, hogy a gyermekeket megtanítsuk küzdeni a kívánt célok eléréséért, majd mindezt mutassuk is be nekik különféle feladatok által. Ez hihetetlenül inspiráló, a kevésbé motiváltak számára pedig a későbbiek során lehet egyfajta ébredés is. Carl Gustav Jung szavait idézve: „Aki kifelé tekint, álmodik, aki befelé, az ébred.” A győzelem célba érés jelét hazavihették kiszínezni. „Békés harcos” kiscsigák vagyunk!

Képek