“Béke, béke, barátság…”

127272057_2803228716592793_8397068457017630915_n.jpg

Ebben a hónapban igazán kihívás elé állított minket a feladat, hiszen a csoport mindkét óvónője hiányzott és a gyermeklétszám is nagyon lecsökkent. Beugró óvónéniként próbáltam a gyerekekkel feldolgozni két délelőtt folyamán a havi témát.
Pont ez a helyzet adta a motivációt, hogy a csoportban itt lévő gyermekekben megerősítsük, mennyire kell vigyázni a kapcsolatainkra.
A foglalkozásra hangolódást gyertyafény mellett egy hangtállal és egy barátságszívecskével kezdeményeztem. Ez a szívecske magában rejt minden olyan tulajdonságot, ami egy jó barát szívében megtalálható. Közösen próbáltuk meg összeszedni, mi lehet benne. Ezután a hangtál két zengetése között behunyt szemmel átgondolták kik a barátaik és miért. Ezután egymásnak adogatták a gyerekek a szivecskét, elmondva a barátjuknak, mit szeretnek benne a legjobban. Megható pillanatok voltak, előjöttek régebbi sérelmek, megbocsátások. Ez hozta magával a mozgásos, párcserélős mondókát is, amit nehezen tudtunk abbahagyni: „Béke, béke barátság, összeveszni szamárság. Ha mi egyszer összeveszünk, azon nyomban kibékülünk!” Miután jól kijátszottuk magunkat, mindenki kattintott egy fotót a barátjáról és jöhetett a „fotólaborban” az „előhívás”. Előrenyomtatott keretbe lerajzolhatták a legjobb barátjukat. Az elkészült fotókiállításban sokáig gyönyörködtek.
A második napon már az adventi időszakot dolgoztuk fel, de ebbe is belecsempésztük a barátságot, az örömszerzést és a várakozást. A fő gondolat az volt, hogy a csapathoz tartozás lényege, hogy mindenkire odafigyelünk és igyekszünk mindenkinek egy szeretetet adni és egy pici örömet szerezni, valamint, hogy pici dolgokkal is nagy örömet lehet szerezni egymásnak.
A gyerekek felrajzolták a jelüket egy pici szívecskére, majd ezeket összehajtva beledobták az „örömbödönbe”, majd mindenki húzott egyet a bödönből és kezdődött a titkolózás, meglepetésrajzolás, postázás az öltözőbe. Közben hallgattuk a muzsikát, táncoltunk, míg a többiek elkészültek, teli volt izgalommal a levegő. Postabontás előtt újra találkoztunk a barátságkörben, gyertyafénynél, mindenki elmondhatta, milyen volt titkolózni, örömet szerezni, várakozni. Végül eljött a „postabontás” ideje, mindenki megnézhette az öltözőben kitől kapott levelet. Volt találgatás, felismerés, öröm….szívmelengető volt.

Képek