Boldogságóra Program

Az optimizmus gyakorlása téma feldolgozása tulajdonképpen a mindennapi rutinunk tudatos megélését jelentette. Úgy gondolom, a több éve a programban való tevékenykedés már kellőképpen átformálta a csoportban dolgozó felnőttek és gyerekek gondolkodását egyaránt, és büszkén gondoljuk magunkról, hogy a fejlődési szemléletmód hatja át a mindennapjainkat.
Mindezt változatos tevékenységek segítségével igyekszünk megélni, és megtanítani az új kiscsoportos gyermekek is.
A felkínált tevékenységek közül sokat megvalósítottunk a hónap során. Relaxációként „A haragom kifújom…” és a „Domborítok, mint egy cica…” kezdetű gyakorlatokat végeztük el legtöbbször, valamint az állatokhoz kapcsolódó tematikus hónapunkhoz igazodva állatutánzós gyakorlatokat választottam. A hónap során jótékonysági gyűjtést is folytattunk, a helyi állatmenhely számára.
A reggeleket az „Optimista köszönés”-sel indítottuk, folytatva az előző hónapban elkezdett vidám reggeli köszönések jógyakorlatát. Úgy tapasztaltam, ez nagyban megkönnyítette a reggeli, szülőtől való elválást. A szülők is izgatottan lesték, milyen köszönési formát választ gyermekük, s máris jó hangulatban indul a nap. (Legtöbben az ölelést választották nap-nap után!)
Optimista szemüvegeket készítettünk, amit szívesen viseltek a gyerekek. Megtanultuk hozzá a varázsigét is. Ha valaki nehéz helyzetbe került a nap folyamán és éppen nem volt kéznél a szemüvege, akkor a hüvelyk- és mutatóujjai összeérintésével pótolta azt. A beszélgető-körök alkalmával igyekeztünk a kellemetlen helyzeteket kibeszélni, átkeretezni, optimista válaszokat adni, vagy éppen a „Mit súg a párnád?” játékkal feloldani. Nem feledkeztünk el a hónap jeles napjairól sem! Optimista sétát is tettünk, amikor futballpályáról, illetve a színházból hazagyalogoltunk.
Varázsgömböt készítettünk, melybe mindenki belerajzoltatta vágyait, kívánságait. Készültek is az unikornisok, csillagok, tűzoltó- és egyéb autók, de volt, aki repülőgépet, emeletes szülinapi tortát, vagy éppen virágos rétet rajzolt.
Nagy vidámságot okozott az „Aki…” kezdetű gyakorlat is, ami a sok vicces feladvány mellett a fizikai állóképességüket is próbára tette. A mindennapos mozgást gyakran végeztük a hónap dalára.
Remélem, hogy a sok és változatos tevékenység, a tevékenységekben megbújó kihívások segítségével fejlődött kitartásuk, tovább erősödött pozitív szemléletük és mindannyian bátran néznek a jövőbe!

Képek