Boldogságóra Program

“Légy olyan, mint a madár, mely alól, ha kivágják a fát, nem zuhan le, hanem még magasabbra repül.” (Prohászka Ottokár)
Bagolyvárunk apraja-nagyja már igazi boldogságórás kis csapat, hiszen észreveszik, ha valakinek szüksége van segítségre, ölelésre, egy kedves, bátorító jó szóra. Kis elsőseim folyamatosan számolták a napokat, s állandóan kérdezgették, hogy mikor lesz már boldogságóránk. Mindebben akadályozott, hogy egyre többen hiányoztak a kis csapatból, így a hónap utolsó napjára sikerült lezárnunk ezt a boldogságfokozó témánkat. Az első félév lezárása után óriási kihívásként, akadályként tornyosult előttünk a sok-sok izgalmas felfedezni-való a Tudásvárában. Közösen űztük el a telet mesebeli télűző napunkon, majd a kedvenc dalunkkal folytattuk a boldogságnapunkat: Repülj velem… A parasportok világnapján érzékenyítő kisfilmekkel és játékokkal ismerkedhettek meg a gyerekek. Nyitottak voltak és befogadóak. Majd a boldogságnapunkon a reggeli lazító gyakorlat során elcsendesültünk, s egy óriási levegővétellel kifújtunk minden haragunkat, bánatunkat, mint egy nyújtózkodó cica. Eljátszottuk a szomorú- és vidám mondókánkat, s megerősödött bennük azaz igény, hogy igenis jobb,ha boldogok vagyunk, s nem magányosak és szomorúak. Ebben segítségünkre volt a csodatévő kukás játékunk is. Egy rajzlapra felírták, lerajzolták mindazt a bánatot, félelmet, haragot, szorongást, ami piciny lelküket nyomta. Az összegyűrt papírgalacsint s a “Van nekem egy papírlapom, búbánatom belerakom.Összegyűröm, kidobom, és hangosan azt mondom:
Nem kellesz! Nem kellesz!Tőlem, most már elmehetsz! Kis testemet ne mérgezd! Megszabadultam tőle, jókedvem lesz végre!” mondókával beledobtuk a kukába. Szinte minden gyermek arca felragyogott, ahogy játszottunk. A milyen vagyok tükörjátékkal erősítettük, bátorítottuk egymást, majd az Aranykulcs c. mese meghallgatásával alapoztam meg a gyerekekben, hogy sohasem szabad feladni, mindig van kiút, lehetetlen nincs. A motiváló kisfilmek után érzelmeiket színeztük ki egy emberkén, majd jelenítettünk meg arcokon, s játszottuk el azokat. A névjáték során a gyerekek nevéhez tulajdonságokat, erősségeket kerestünk, amelyekkel segítheti szeretteit, osztályát, s védőpajzsként vigyázhatják egymást. A nagy erős pajzs összerakását élvezték, s kíváncsian szemezgették egymás erősségeit. Megállapították, hogy közösen többek és erősebbek vagyunk, s minden akadály fölött át tudunk együtt repülni. Nem baj, ha valaki elesik, mert onnan is fel lehet állni, abból lehet igazán tanulni. Hiszen jobb velük a világ!
“Ezen a világon minden nehéz, de minden lehetséges. Ezért amikor nehézségekkel találkozol, akkor tudd, ha keresel, találsz lehetőséget!”

Képek