Boldogságóra Program

Ahogy már a szeptemberi összefoglalómban is írtam a nehéz mindennapjainkról, még továbbra is küzdünk, és próbáljuk megteremteni csoportunkba a derűs és nyugodt mindennapokat.
Ebben a hónapban is ösztönöztük magunkat, és kihívásként tekintettünk a mindennapokra, valamint próbáltam megmutatni a gyerekek számára, hogy minden rossz és nehéz dologban van valami jó, csak fel kell ismernünk.
Hiszem, hogy a nehézségek minden gyermeknek valamiféle plusz értéket ad, az egyébként is értékes személyiségükhöz, és felnőtt korukban is képesek lesznek bármit elérni, és nem utolsó sorban empatikus, segítőkész, egyénekké válni.
Két kisfiú van a csoportunkban szeptember óta, akiknek nehezen megy a csoportunkba való „beszokás”. Az egyik kisfiú, aki visszamaradt hozzánk homogén csoport lévén, ő viselkedési és magatartási problémákkal küzd. Igyekszünk őt mindig a legnyugodtabban, és legkedvesebben csillapítani, segíteni. A másik kisfiúról 2 éves korában derült ki, hogy egyáltalán nem hall, ezért 3 éves kora után implantátumos hallókészüléket helyeztek be neki. Közösségbe nem járt eddig. Beszélni még nem tud. Mosolygós, aktív kisfiú. Próbál kapcsolatot teremteni csoporttársaival, de a szabályok betartása még nehézkes számára. A csoportunkba járó gyerekek könnyen elfogadták, igyekeznek segíteni neki.
Nagy kihívást jelent számunkra, hogy újra összekovácsolódjon a csoportunk, de nem adjuk fel, és törekszünk arra, hogy ismét mindenki jól érezze magát a mindennapokban. Optimisták vagyunk.
Ebben a hónapban rendeztük meg óvodánkban az első szüreti mulatságunkat nyílt nap keretében, bevonva a helyi gazdákat, iskolát, idősek klubját és otthonát. Bizakodtunk és reménykedtünk, hogy minden rendben fog zajlani, és maradandó emléket hagyhatunk magunk mögött. A mi csoportunk néptánc fűzést adott elő, mely nagy sikert aratott, és ez a gyerekeket is nagy boldogsággal töltötte el. Nehéz volt a felkészülés, de annál nagyobb volt számukra a közös munka értéke.
A foglalkozások alkalmával relaxáltunk, és hallgattuk Bagdi Bella dalait. Felelevenítettük Tódi törpe varázsszemüvegének meséje után az előző nevelési évben elkészített varázsszemüvegeket, és volt, aki azt mondta, hogy még mindig megvan neki a szemüveg, és szokott is játszani vele otthon. Most csak a kezünk segítségével szemüveget formálva játszottuk a játékot, és mondtuk a hozzá tartozó mondókát. A munkafüzetben viszont el is készíthette mindenki a saját szemüvegét. Tükörjátékot is játszottunk. Mindenki elmondhatta magáról, hogy mi az, ami szép, jó benne. Milyen pozitív tulajdonsággal rendelkezik. Mit szeret magában. Volt olyan gyerek, aki bátortalan volt. Rá visszatértünk később, hogy feloldódjon, de akadt olyan is, aki kérte, hogy társai mondják el róla, hogy mit gondolnak. Levinek is segítettek a gyerekek, és ők mondták el neki, hogy mit szeretnek benne. A munkafüzetbe is nagyon szeretnek dolgozni. Most láthatják igazán, hogy mennyit változtak az előző nevelési évhez képest, hiszen ugyan abba munkafüzetbe dolgozik mindenki, amibe tavaly, és meg is lepődnek magukon.

Képek