Boldogságóra Program

Az októberi Boldogságóránk témája az Optimizmus volt. Mottó: „Bármi sikerülhet, ha igazán akarod.”
Az óra elejét vidám zenével indítottuk. Bagdi Bella: Tükördal című dalára táncoltunk. A vidám dal, az aktivizáló, ébresztő ritmus jó hangulatot teremtett.
Feladat meghatározásnál megbeszéltük, hogy az optimizmussal foglalkozunk. Csak vidám, derűlátó dolgokról beszélgetünk. Szívecskés szófelhőben elbújtak a szótestvérek, közösen megkerestük őket (vidám, lelkes, derűlátó, magabiztos, bizakodó, reményteljes, optimista).
Beindítottuk a „Sikervonatot”, és beszálltunk. Énekeltük: Megy a Sikervonat, csattognak a kerekek. Akit felvettünk a vagonba, az mondott egy vidám történetet. A vonat elvitt bennünket Optimistaországba. A bejáratnál egy vidám és egy szomorú Smile arcocska fogadott. Mindenki az mellé állt, amilyen hangulatban volt. Az osztályunkból 3 kisgyerek volt szomorú. Őket megnevettettük arcjátékkal, vidám dalokkal, bátorító mondatokkal.
Egyéni beszámolókat hallgattunk meg sikerélményekről. Ez az érzés nem volt ismeretlen a gyerekek számára. Már több versenyen vettek részt, értek el szép helyezéseket. Egy kislány a szeptemberi futóversenyen a győztesek között volt. Meghallgattuk a sikertörténetét. Közösen kitaláltunk bátorító csatakiáltást. Ezzel másokat is biztattunk, hogy kedvet kapjanak a versenyzéshez.
Elmeséltem a gyerekeknek Az optimista versenyautók című mesét.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy versenypálya, ahol színes versenyautók küzdöttek meg rendszeresen egymással. A versenyautók között a leggyorsabb egy fekete színű volt, akit egyszerűen nem lehetett legyőzni.
Villámgyors és kiemelkedően ügyes volt, mindig dicsekedett. – Én vagyok a leggyorsabb! Nincs nálam gyorsabb a vidéken. Na, mi van, nem tudtok lehagyni? A többiek igazán visszaszólni mégsem tudtak, hiszen valóban ő volt a leggyorsabb.
Egy napon azonban történt valami. Amikor a versenyhez készülődtek, a kapun begurult egy kis piros versenyautó, csillogó motorral, ezüstös kerekekkel felszerelve. Amikor elérkezett az idő, felsorakoztak a startvonalhoz. A fekete versenyautó állt az első sorba, a kis piros autónak csak hátul jutott hely. Elindult a verseny. A fekete versenyautó azonnal az élre állt. Eközben hátulról a kis piros autó sorban előzte le az előtte haladókat.
Az utolsó körben a fekete autó a visszapillantó tükörben azt látta, hogy egy piros folt közvetlenül a nyomában volt, hol jobbról, hol balról próbál mellé húzódni. Pánikba esett. Minden erejét beleadta, hogy a kis piros versenyautót leszakítsa magáról. Az utolsó kanyarban a kis piros egy csel után belülről mellé bújt, és hatalmas gázt adva legyőzte. Hatalmas volt az üdvrivalgás. Mindenki a kis piros autó köré gyülekezett, őt ünnepelte.
A következő verseny napján a fekete versenyautó szó nélkül gurult oda a startvonalhoz, a győztes kis piros versenyautó mögé. Magában azért szilárdan eltökélte, hogy egy napon ismét ő lesz a leggyorsabb versenyautó a környéken.
Közösen megbeszéltük a mesét, kérdéseket tettem fel.
A versenyautók kihozták magukból a legtöbbet.
– Te mindig kihozod magadból a legtöbbet, amire képes vagy? Miért tartod magad értékes kisgyereknek? Miért tartod magad szerethetőnek?
Amit elhatároztál, azt véghez is viszed? Győztél már versenyen? Neked mit súg a belső hangod? A piros autónak azt súgta, Előre, előre, előre…
Ezután meghallgattunk egy vidám dalt a száguldó csigáról. Eltáncoltuk hozzá a Csiga-rock and rollt. A csigának is sikerült a száguldás. Nekünk is menni fog, amit elterveztünk. Ne adjuk fel, próbálkozzunk újra! Tegyünk meg érte mindent!
Elkészítettük az Örök mosoly tükörképet, melyen sugárzik rólunk a jókedv. Ha szomorúak vagyunk, csak belenézünk a varázstükörbe, és egyből kiderül az ég. A mi kis osztályunk esőben is látja a sugárzó napocskát.
A zárókör óra végi meditáció volt.
Mondjatok optimista dolgokat magatokról! (Szerethető vagyok, értékes, vagyok, igaz barát vagyok, hiszek magamban…) Én is küldök neked optimista levelet: Soha ne add fel, soha ne felejtsd el, hogy bámulatos vagy! Ha elrontottad, kijavíthatod. Ha túl sokat beszéltél, még meghallgathatod. Ha nem voltál ott, még ott lehetsz. Ha nem figyeltél oda, odafigyelhetsz. Ha szomorúvá tetted, megvigasztalhatod. Ha keveset adtál, sokat tehetsz. Nem tudod végleg elrontani, szeretettel jóvá tudod tenni.
A pitypang bóbitáján Micimackó is üzenetet küldött nekünk.
Hepe után mindig hupa következik, és hupa után mindig hepe jön. És még sohasem fordult elő a világon, hogy hepe után hepe, és hupa után hupa következett volna. Üdvözlettel: Micimackó
Felvettük a rózsaszínű varázsszemüveget, és Micimackónak elküldtük a Pozitív mondókát.
Az óra végi meditációt közösen mondtuk: „…a napos oldalon járok, jót a rosszban is meglátok, derűs vagyok, és szeretem, milyen vidám az életem…”

Képek