Boldogságóra Program

A Katicák most is örömmel várták a soron következő Boldogságóra foglalkozást. A mostani, társas kapcsolatok, hozzánk igen közel álló téma. A Katica csoport már 2018. szeptembere óta jár az oviba együtt, egy jól összeszokott kis csapat. Szeretik és tisztelik egymás, sok barátság alakult és még a szünetek alkalmával is sok időt töltenek együtt a barátok. Mi felnőttek is igyekszünk ezt az összetartozást erősíteni bennük, ezért is ruházzuk fel a „Katicákat” csupa jó tulajdonságokkal. Fontosnak tartjuk, hogy a Katicák legyenek barátságosak, kedvesek, segítőkészek, illedelmesek és tartsanak össze. Ezt az életérzést a szülők is átvették, így ők lettek a Nagy Katicák, akik szintén lelkesen segítenek bármiben, legyen szó adventi készülődésről, farsangi zsákbamacska szervezésről vagy udvari dekorálásról mindig számíthatunk rájuk. Ez a téma így különösen közel állt hozzánk, szívesen próbáltuk ki a javasolt feladatokat.

A témára hangolódás érdekében a szőnyegre ülve felpillantottunk a falunkra, amit „Hála falnak” neveztünk el, még az első foglalkozás kapcsán. Erre a falra került fel a Hála párnánk, és a gyerekek laminált jelei. A jeleket már ekkor úgy helyeztük el, ahová saját maguk szerették volna kérni – a barátaik mellé, közelébe. Kiskori fényképek is megtalálhatóak még a jelek körül, szintén a barátság erősítése miatt. Megbeszéltük kinek ki a két legjobb barátja, ami valakiknek nehéz döntésnek bizonyult, mert nem tudott csak kettőt választani. Rövid megbeszélés után mindenki megelégedett és nem történt sértődés. 🙂 Az otthon levő beteg barátokra is gondoltunk és képzeletben küldtünk nekik gyógypuszit. A gyerekek kíváncsian kérdezgették, hogy a nagy macink miért van a kosárba és miért takartam le levelekkel. Közösen meghallgathatták Hétvári Andrea Tavaszi ébresztő című meséjét. Ebből kiderült, mi történt mackóval és barátaival. Néhány rávezető kérdés után szépen felismerték a mese mondanivalóját. Megfogalmazták, hogy egy szeretetteljes dallal hívták elő, az állatok a medvét téli álmából, és milyen kedvesek, hogy meglepték őt születésnapjára. A gyerekek is örültek a medve születésnapjának, el is énekeltük neki a Jöttem karikán kezdetű éneket, amit köszöntésekkor egymásnak is eléneklünk. Kipróbáltuk csukott szemmel, milyen érzés lenne ha hangya mászna rajtunk, ha a szél érintkeznek a bőrünkkel, ha esőcsepp csordogálna az arcunkon. Elképzeltük, hogy egy barlangban vagyunk és jöttek a jelzők is, milyen lehet ott: hideg, sötét, visszhangzik. Elő is bújtunk a barlangokból és a kiválasztott barátokkal hármas – négyes csapatokat alakítottunk.Jöhetett is a „Barátságtánc”. Megbeszéltük, hogy minden csapatból egy valaki csak a kezét használva, egy valaki csak a lábát, egy valaki csak a fejét használva táncolhat. Bagdi Bella: Boldog vagyok zenéjére jót mulattunk. Ezután lehetőségünk volt, még néhány pajtás örömében osztoznunk. Kipróbáltuk a „Jó hírem van” játékot, és megbeszéltük előre a pozitív reakció mozdulatokat is, amiből a mesélő választhatott. A jó hírek egyike volt, hogy megtudhattuk hányat kell még aludni a Mikulás érkezéséig, hogy egy kislánynak kiderült fiú kistesója fog születni, illetve, hogy egy nagycsoportosnak már nő a maradandó foga 🙂 Minden hírnek örültünk, lábdobogással, háromszoros éljen, éljen éljen felkiáltással és tűzijátékos tapssal fejeztünk ki. A közös barátság szívünket is segítettek elkészíteni a gyerekek: a kartonból kivágott szív formába belerajzolták a jeleiket- barátaik mellé, és közösen kiszínezték a közepét. A Hálafal közelébe ragasztottuk fel a „Barátság szívet”, melyek köré többen is elkészítették a barátság virágjukat is. A héten még készültek barátságkarkötők, építettek együtt állatkerteket, a Mikulás házát, konfliktus esetén pedig használtuk a „barátsághőmérőt”, ami segített a gyorsabb békülésben. A hónap dalát már szinte meg is tanulták a gyerekek, hiszen éppen a Testünk témáról, testrészekkel, érzékszervekről tanulunk, így többször is hallgattuk, mozogtunk rá.
A hét lezárásaként a szeretet alagúton végighaladva egy új barátot kellett választaniuk, akivel sikerült egy jót együtt játszani, beszélgetni az előző napokban. Nagy örömömre, sokan választották egyetlen kiscsoportosunkat, akinek még kevesebb a barátja. Sokszor fogták a kezét, védelmezték, elhívták magukkal játszani, rajzoltak vele. Azt hiszem, ezért érdemes csinálni ezt a remek programot! Köszönjük!

Képek