Boldogságóra Program

A hónap során elvégzett feladatok:
November a társas kapcsolatok hónapja. Indításként felírtam a táblára nyomtatott betűkkel a BARÁTSÁG szót, erről kezdtünk el elmélkedni. Megbeszéltük, hogy barátságban lenni valakivel valami mélyebb, mint egyszerű ismerősként, osztálytársként együtt lenni vele. Az igaz-jó barát „nem terem minden bokorban”, hiszen annak alapját a kölcsönös megértés, bizalom, egymásra való odafigyelés, alázat, összetartás kell, hogy adja. Ennek alátámasztásához felkerült a szekrény oldalára az „ISKOLAI SZABÁLYOK” című tabló, ami kedvességre bíztat, tehát ne csúfolódjunk, kritizáljunk! Segítőkészségre bíztat, tehát támogassuk a rászorulókat mindenben! Türelemre tanít, vagyis legyünk megértőek a lassabban haladókkal, segítsük őket! Együttérzésre sarkall, vagyis figyeljünk azokra a társainkra, akiket magányosnak látunk, beszélgessünk velük, vonjuk be őket játékainkba. Az elméleti ismeretek még alaposabb megértéséhez megoldottuk az alsós kézikönyv 91. oldalán található, „A kör közepén állok” című feladatot. A fénymásolt koncentrikus körök közepébe az ÉN került, majd sorban kifelé haladva fontossági sorrendben a következőket írtuk: CSALÁD (apa, anya, testvérek, nagyszülők), ROKONSÁG (unokatestvérek, keresztszülők, nagynénik, nagybácsik…), BARÁTOK (osztálytársak, bizalmas társak), ISMERŐSÖK (gyerekek, felnőttek a tágabb környezetünkben). Plusz körként a gyerekek kérésére felkerültek a házi KISKEDVENCEK is, hiszen normál esetben ők is családtagnak számítanak.
A feladat folytatásaként a táblára felírt BARÁTSÁG szót BARÁTSÁG-SÁL feliratra bővítettem, majd megkérdeztem a gyerekektől, mi jut eszükbe az új fogalomról. Érdekes ötletek születtek: 1. Olyan sál, amire a barátok arcképe vagy neve kerül. 2. Olyan sál, amiből kettő egyforma van és a jó barátnők együtt viselik magukon. 3. Olyan sálak, amiket a barátok összekötnek az összetartozás jelképeként. 4. Olyan sál, ami a közös hobbik szimbólumait viseli. 5. Olyan hosszú sál, amit kettévágnak a barátok és külön-külön használják a „feles” darabokat. Ezeket a sálakat egy jelképes hullámos papírlapra el is készítették a gyerekek, a vidám hangulatról pedig Bagdi Bella „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek!” című dala gondoskodott közben, amit örömmel énekeltünk vele együtt. A barátság-sálat térben is megalkottuk hullahopp karika és ugrókötelek segítségével. Először derék magasságban, majd a fej fölé emelve is, hullahopp karikát fogtunk körben állva, amit közösen jobb irányba forgattak a gyerekek, közben minden forgatás előtt valami pozitív tulajdonságot mondtak a szomszédjuknak. Ez addig tartott, míg mindenki sorra nem került. Ez a játék az összetartozást bizonyította, vagyis a feladat csak akkor sikerülhetett, ha teljes mértékben egymásra figyeltek, együtt mozgatták a karikát, összehangolták a mozdulataikat. A gyakorlatot azzal nehezítettem, hogy egymáshoz kötött ugrókötelek helyettesítették a karikát, ami a lágysága miatt még nagyobb koncentrációt igényelt a csapattól.
Az összetartozás szimbólumaként a Márton napra készített libáinkat is egy nagy halmazba rendeztük a táblán, ezzel is a csapat tagjainak egymáshoz fűződő szoros kapcsolatát, jó viszonyát hangsúlyoztuk ki. Ugyanezt az üzenetet hordozták a csoportba rendezett és az ujjainkra felhelyezett, kis állatokat ábrázoló ujjbábok is, amiket technika órán készítettünk a 4. osztályosokkal.
Elkészítettük a BARÁTSÁG-ÖTÖS-t is, vagyis körbe rajzoltuk a kézfejünket és az ujjakba a számunkra legfontosabb, a jó csapatszellem kialakításához szükséges fogalmakat írtuk: megértés, törődés, türelem, szeretet, alázat.
A „Toll-módszer” is jó játéknak bizonyult, ennek kapcsán körbe álltunk, egy valaki a kezébe fogott egy tollat, majd odament bármelyik társához, akinek a toll átadása közben valami kedvességet mondott. A játék addig tartott, míg mindenki sorra nem került, tehát legalább egy dicséretet kapott.
A „Ki enged ki?” című játék is az együttműködésre hívta fel a figyelmet, hiszen a teremből kiküldött gyermek, miután visszatért, csak ott tudott kilépni a körláncból, ahol azt az előzetes megbeszélés alapján kiválasztott két szomszédos tanuló megengedte. Közben sem beszélni, sem mosolyogni nem lehetett, csak a tekintetek alapján tájékozódhatott a kiválasztott. Nagyon nagy élmény volt látni a gyerekek arcán és testtartásán is a koncentrációt, élvezték a közös gyakorlatot.
A Kicsikkel a november 8-i Dominó-nap alkalmából dominókígyót építettünk, amit boldogan döntöttek le a végén. Utána sablon alapján egyéni dominót készítettek, amire kedvük szerint rajzolhattak olyan motívumokat, amikről a barátság jutott az eszükbe. Nagyon örvendetes, hogy igaz barátként a házi kiskedvencek is felkerültek rajzként a dominókra, hiszen ők is úgy éreznek irántunk, ahogy mi őirántuk.
BARÁTSÁGFÜZÉR-t is készítettünk, ami abból állt, hogy mindenki a saját ízlése szerint színezett, dekorált nyomtatott emberalakokat, amiket a végén kör alakban összeillesztettünk, ezzel szimbolizáltuk a csoport összetartozását. (Az emberalak idén – karácsony felé közeledve – egy, a Shrek című filmből megismert mézeskalácsfigura, Mézi lett.) Sokat beszélgettünk a feladat kapcsán az emberi kapcsolatokról, az őket összekötő érzésekről, az egymásra való odafigyelés fontosságáról.
November 13-a a Kedvesség világnapja. Ebből az alkalomból olyan gesztusokat, mozdulatokat adtunk egymásnak körbe, amik a kedvesség kifejezésére alkalmasak (ölelés, kacsintás, légpuszi, tánc, kézpacsi, kézfogás, homlokérintés). A játék addig tartott, míg mindenki sorra nem került.
Novemberben is jól éreztük magunkat, értékeltük és élveztük egymás társaságát, egész hónapban a barátságot ünnepeltük.

Képek