Boldogságóra Program

Ebben a hónapban viszonylag sok hiányzó gyermek volt betegség miatt. Általában cserélődtek a gyerekek és sokan voltak akik hiányolták a többi gyerek, vagy akár egy-egy konkrét gyerek jelenlétét. „Hol van X. Y., vele szeretnék játszani, ő a barátom.”, „Miért vagyunk ilyen kevesen a csoportban, jó lenne, ha itt lennének a többiek is!” Ilyen és ehhez hasonló mondatok hangoztak el nap mint nap. Ennek apropóján, több alkalommal, az éppen aktuálisan jelenlévő kel beszélgettünk arról, hogy ki kit tart a barátjának, miért.” Szeretek vele játszani! „Neki is van Elzás kabátja mint nekem!”, „Szép a pulcsija!”, „Megvéd, ha bánt valaki!” „Még vigasztalta mikor elestem a motorral és sírtam.” Igaz, hogy csak 3-4 évesek, de megjelentek a válaszokban a pozitív érzések egymás iránt, az odafigyelés, segítségnyújtás, vigasz. Barátaikat még főleg külső tulajdonság, hasonlóság miatt választják, hamar összevesznek, kibékülnek, mindig más és más gyereket kedvelnek, de ez ebben az életkorban így természetes. A téma bevezetését a „Kis barátom hogy vagy?” játékkal kezdtük. Mivel kedvelt tevékenység a gyöngyfűzés, ezért a barátság karkötőinket feldarabolt szívószálak felfűzésével készítettük. A barátok egyformát fűztek. Egy másik alkalommal állatkertet építettünk, az állatokat úgy csoportosítottuk a ketrecekbe, hogy békében tudjanak élni egymás mellett. Beszélgettünk róla, hogy ki hol szeret játszani a csoportban, mivel játszik és kivel? Kiszínezték a barátság jelképét, körbevágták, aztán odaajándékozhatták annak, akit a barátjuknak tartanak.

Képek