Boldogságóra Program

Társaink és barátaink az állatok
Ebben a hónapban sokat beszélgettünk a barátságról, miért fontos egy embernek, hogy legyen társa, akivel megoszthatja örömét, bánatát. Beszélgettünk az emberek egyes életszakaszaiban lévő barátságokról. Csoportom tagjai az ovis és az általános iskolás barátságokat tapasztalták meg egyelőre, viszont a szülők, illetve nagyszülők barátságairól, társas kapcsolatairól is beszélgettünk. A nagymamák a barátaikkal a recepteket cserélik – ezt is megtudtam.
Nagyon nagy örömmel készítettük el a Barátaink az állatok plakátot, amely azóta is az ajtónkat díszíti, és sok kis és nagy gyermek csodálja a Virgonc 5d állatkáit. Mindenki saját maga ragaszthatta ki kis kedvencét, és írta oda a nevét a kis állatnak. Legtöbb képen kutya, illetve macska szerepel, viszont találunk a plakáton sünit, halat és egy óriási csigát is, valamint papagájokat.
Szeretnék veletek megosztani néhány mesét, amelyek a kis csapatom tollából születtek:
Mese a barátságról
„Volt hol nem volt Akó-gyöpön két nyúl, akik káposztát akartak lopni. Egyszer összetalálkoztak, amikor jött egy vadász. Jött puskával, már majdnem a nyulaknál volt, amikor az egyik elájult. A másik visszafutott érte és vitte, futott vele, hogy nehogy lelője a vadász. Egyszer csak beugrott egy üregbe és lehűtötte az elájult nyúl testét. Rájött, hogy napszúrást kapott, s elájult. A másik felkelt.
– Hol vagyok? Mi történt?
– Elájultál, napszúrást kaptál.
– Köszönöm, hogy megmentettél barátom. Meghaltam volna.
Így lettek barátok István és Béla nyúl.” (Kende)

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy suli. A gyümölcsök sulija. Járt oda egy alma és egy mandarin. Az almát Alminak, a mandarint Mandinak hívták. Nem kedvelték egymást, mindig veszekedtek, harcoltak. Osztálytársak voltak. Egyik nap csapatmunka volt, a tanító néni Almit és Mandit tette egy párba. Nem örültek az elején, sokat veszekedtek. Mikor a csapatmunka véget ért, Almi és Mandi kibékültek. Eltelt egy kis idő, összebarátkoztak, sok időt töltöttek együtt. Megint eltelt egy idő, és akkor már legjobb barátok voltak.” (Hani)

„Volt egyszer egy teáskanna és egy csésze. Egyszer a csésze játszott a játszótéren. Elesett és letörte a fülét. A teáskanna odament hozzá és megvigasztalta. Majd megfogta a telefonját és hívta a mentőket. Bevitték a kórházba. Egy hét múlva bement a teáskanna a kórházba és meglátogatta. Azóta legjobb barátok.” (Petra)

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis kacsa. A kis kacsának nem volt egy barátja sem. Nagyon szomorú volt, mert senki sem barátkozott vele. Egyszer odament hozzá egy rút lúd, megkérdezte tőle, hogy miért ilyen szomorú. A kis kacsa azt mondta, azért ilyen bús, mert nincs egy barátja sem. A rút lúd azt mondta, hogy én leszek a barátod. A rút lúd és a kis kacsa még ma is barátok.” (Lia)

Képek