Baj van? Segítek!

8d02e0c6-8715-4e45-8b74-9862c8937b60.jpeg

„Érzések hőmérője”

Cél: Segíteni a gyerekeknek azonosítani és megnevezni az érzéseiket.
Megvalósítás: Készítettünk egy „érzés-hőmérőt” , amin különböző érzelmek vannak feltüntetve (pl. öröm, szomorúság, harag, félelem, csalódottság, nyugalom). Megbeszéltük, hogy melyik érzés milyen színnel vagy hőmérséklettel társítható. Amikor egy gyerek rosszul érzi magát, rámutathat az érzésre, vagy megmondhatja, milyen szinten van az „érzés-hőmérőjén”. Ez az első lépés a megküzdésben: tudni, mit érzek.
Az elkészült skálák közül aztán az lett a legnépszerűbb, ahol a hőmérő „leghidegebb” pontján a sírás, a másik végpontján az öröm, boldogság volt jelölve.

Amikor már jól felismertük magunkon és másokon az érzéseinket, akkor továbbléptünk.
„Problémamegoldó lépések”-et gyakoroltunk.

Cél: Egyszerűsített lépések tanítása a problémák megoldására.
Megvalósítás: Készítettünk egy táblaképet
* Mi a probléma? (Nevezd meg az érzést/helyzetet.)
* Mit tehetnék? (Gyűjtsetek ötleteket – akár „bolondosakat” is.)
* Melyik a legjobb megoldás? (Válasszátok ki azt, ami a leginkább segíthet.)
* Tegyem meg! (Cselekedjetek!)
Gyakoroltuk a sort néhány apró, mindennapi problémákon keresztül, például: „Elfogyott a ceruzám”, „Nem értem a feladatot”, „Valaki csúfol”.

Végül következtek a relaxációs és légzőgyakorlatok:

Cél: Megtanítani a gyerekeknek a testtudatosságot és az önszabályozást.
Megvalósítás: Megtanultunk néhány rövid, egyszerű légzőgyakorlatokat (pl. „virág szagol” – lassú belégzés orron át, „gyertya elfúj” – lassú kilégzés szájon át), illetve mini relaxációs gyakorlatokat (pl. „megfeszít-ellazít” izmok). Ezeket beépítettük az óra elejébe vagy végébe, vagy ha valaki éppen feszült.

Képek