Boldogságóra Program

„Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.” Márai Sándor szavai vezérelte kis Bagolyváramat ebben a hónapban is. December… Várakozás… Hit… Szeretet… Remény… Csodák… Számunkra ez az év legkedvesebb hónapja, hiszen újra gyermekké válhatunk és rácsodálkozhatunk a világ apró csodájára, örülhetünk, szerethetünk. Nem egyedül, hanem közösen, együtt. S ez a legfontosabb! Nehéz napok, hónapok, s egész év áll mögöttünk! Igaz néha kevesen voltunk, de lelkünkben mindig együtt volt az osztályunk, és készültünk a csodára. Hittük, hogy a világ jobbá lesz, megújul, újból megtisztul, meggyógyul. Ez vezérelt bennünket! Hiszen van egy csoda. A karácsony csodája. Amire várunk, és ami teljesedik. De ez a csoda nem színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találjuk. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő jókívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A karácsony csodája a szeretet ünnepe.
Minden napunk egy közös, reményteli várakozás volt. Közösen levelet írtunk a Mikulásnak, amelyet elküldve egy csoda várt bennünket december 6-án! Gyönyörű kandallóban „ropogott” a tűz, s apró ajándékok bújtak meg a csomagokban. A társasozás végtelen örömét kissé beárnyékolta a világot sújtó betegség, de mi nem adtuk fel így sem! Igyekeztünk jobbá lenni, s ezzel a világot is jobbá tenni. December elsején kicsiny falunkban megnyíltak az adventi ablakok, amelyeket izgatott és kíváncsi nyomozók kutattak fel kicsik-nagyok óriási örömére. Egyként mozdult kéttornyos falunk. Egy maroknyi csapat hite, kitartása, szeretete, szeretetadása elindított egy közös, csodálatos várakozást az adventi időszakban. Csapattá alakultunk! Egész hónapban izgatottan, lelkesen készültünk a rádiós karácsonyi műsorunkra is. S a legszebb az egészben, hogy mindenki közösen együtt szerepelt benne! Így próbáltunk üzenni és ajándékunkat átadni az embereknek, az iskolánknak, a szeretteinknek, a falunkbelieknek és az egész világnak. A boldogságnapunkon közösen táncoltunk, nevettünk, örültünk, öleltünk, játszottunk, vizsgálódtunk mikroszkóppal, hősökké váltunk, rajzoltunk! A boldogító erősségek kártyák segítségével szeretet zuhany játékot játszottunk! Közösen megfejtettük a nagy titkot: ÖNZETLEN! Mesebeli hősöket jelenítettünk meg, cipővel játszottunk és képregényt írtunk arról, hogy miért jó adni! Úgy érzem, ekkor voltunk igazán hálásak egymásnak egymásért! S még a hó is leesett nagy örömünkre! Kell ennél több? Jöhetett a hóangyalka, hóember építés… S mi sem zárhatná kellő méltósággal ezt a hónapunkat, mint a Bagolyvári jóságmanóim karácsonyi csodaváró műsora! Jobb velük a világ! Igazán büszke vagyok rájuk!
…és elcsendesül bennem minden újra és újra.
A zsivajt felváltja a csend, a csapongást a gondolat.
A tépett érzéseket a békés hangulat, ha magamba nézek némán és
Várok, mert az advent közel van. …várok, mert advent közeledik
és magamba nézek némán, mert halk sóhajjal szárnyat bont imám, míg érkezik.
Szívemben új öröm fakad, Lelkem is készül rá nagyon,
Minden azt súgja halkan: Higgyek, hisz csodát várok!
Áldott, Békés Ünnepeket kívánunk világ!

Képek