Boldogságóra Program

Bevezetés – Mindfulness mondóka Pillanatkapitánnyal:
A foglalkozást a „Pillanatkapitány” mondókával kezdtük, amely mozgással, légzéssel és vizuális elemekkel egyaránt dolgozik. A gyerekek rendkívül élvezték a játékos, ritmusos mozdulatsort, könnyen memorizálták és örömmel ismételték.
Már az első pár perc után érezhető volt, hogy a mondóka segített fókuszált, békés, figyelmes állapotba hozni őket, ami különösen fontos volt a megbocsátás témájának bevezetése előtt. A „szuperhős póz” és a „hálás csííz” pillanatok örömteli energiát adtak a kezdéshez, a „három dolgot megnézek távcsővel” rész pedig megmozgatta a kreativitásukat.

A megbocsátás fogalmának feldolgozása:
A beszélgetés eleinte kicsit visszafogottan indult – talán azért, mert a megbántottságról nehéz beszélni, vagy nem tudták, hogyan fogalmazzák meg az ilyen érzéseiket. De ahogy példákon keresztül haladtunk („Volt olyan, hogy valaki elvette a ceruzádat?”, „Vitatkoztál már testvérrel, baráttal?”), lassan megnyíltak.
Több gyermek mondta el, hogy milyen volt, amikor bocsánatot kellett kérnie, vagy amikor valaki más kért tőle bocsánatot. Egy kisfiú különösen megindítóan fogalmazott:
„Amikor anya rám szólt, haragudtam. De most már nem haragszom, mert puszit adott, és én is adtam neki.”
Ez a pillanat világosan jelezte, hogy már kisgyermekként is képesek felismerni a megbocsátásban rejlő megkönnyebbülést – csak szavakat kell adnunk hozzá.

Ho’oponopono meditáció tapasztalatai:
A rövid meditációs gyakorlat előtt aggódtam, hogy vajon az 1. osztályosok mennyire tudnak csendben maradni, figyelni befelé, elcsendesedni. De meglepő módon a légzéssel egybekötött mantrák (Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg. Köszönöm. Szeretlek.) nagyon is működtek.
Néhányan lehunyt szemmel ültek, mások csak csendben figyeltek – de a csoport hangulata nyugodttá, csendessé vált. Volt, aki a meditáció után azt mondta:
„Mintha elszállt volna belőlem a harag.”
Ez a visszajelzés különösen megerősítő volt számomra. Egy másik kisgyerek azt mondta:
„Azt képzeltem, hogy egy kis lufi volt bennem, és kipukkadt, mikor kimondtam, hogy szeretlek.”
A gyerekek megmutatták, hogy képesek a belső képek mentén mély érzelmi munkát végezni, ha ehhez megfelelő, biztonságos környezetet teremtünk.

Meleg áramlat játék – testi szinten érzékelt megbékélés:
A gyakorlat lényege az volt, hogy egy korábbi konfliktusban érintett pár egymással szemben ülve, tenyérérintéssel, szemlehunyással figyeli a köztük áramló „melegséget”. A gyakorlat nagyon meghitt hangulatot teremtett.
A kezdeti játékosság után valami csendes, mély élmény bontakozott ki. A gyermekek fegyelmezetten, egymásra figyelve hajtották végre a gyakorlatot. Voltak, akik utánanéztek a társuk szemébe, meg is ölelték egymást.
Néhány visszajelzés a gyakorlat után:
• „Éreztem, hogy jó lett köztünk újra.”
• „Szeretem őt, még ha néha veszekszünk is.”
• „Mintha a keze megsimogatott volna.”
Az áramlat képe, a „meleg energia” megtapasztalása segített testi szinten is feloldani a haragot. Olyan gyerekek is megnyíltak egymás felé, akik között volt korábban feszültség.

„Hol van a megbocsátás?” – kreatív feladat:
A gyerekek meglepően kreatívak voltak. A rajzok között szerepelt:
• szívbe rajzolt megbocsátás
• kéz, amely elenged egy lufit
• mosolygó napocska a „haragos felhők” felett
• „egy doboz, amit kinyitok, és kijön belőle a szeretet”
A rajzokon keresztül jól látszott, hogy már értik és érzik, a megbocsátás nem kívül van, hanem bennük – és döntés kérdése, hogy előhívják-e.

Összegzés – Pedagógusként átélt élmény:
Ez az óra nemcsak a gyerekek, hanem számomra is gyógyító, megerősítő foglalkozás volt. Láttam, hogy az apró szívek milyen nyitottak az együttérzésre, és hogy ha kapnak eszközöket az érzelmeik kifejezésére, akkor szinte maguktól képesek a feldolgozásra, az elengedésre, a megbékélésre.
A megbocsátás gyakorlása nem mindig könnyű, de ebben a korosztályban – játékos, érzékeny eszközökkel – teljes mértékben lehetséges és hatékony.

Képek