Az út a megbocsájtásig

IMG_5220-1.jpg

Hatodikos osztályommal 2 osztályfőnöki órát szántunk erre a témára és otthoni feladatként idézetek gyűjtését kapták a témával kapcsolatban. Először azt kértem a gyerekektől, hogy próbáljanak meg visszaemlékezni egy esetre, amikor valaki megbántotta őket és írják le kis cédulákra, hogy milyen érzések kavarogtak akkor bennük és akkor is, amikor már kibékültek egymással. Ezeket aztán kivágtuk és ráragasztottuk egy fekete- piros szív megfelelő oldalára. Elolvastuk a történetet a bűnös fiúról és az almafáról és kerestük az okot, hogy miért jó megbocsájtani, hogyan tesszük ezt meg. A szavakat, amiket ilyenkor mondunk, szintén cédulákra írtuk és miután megbeszéltük, hogy ez a híd, ami nem más, mint a szeretet, felragasztottuk őket a szívre. Végül idézeteket hoztak, amikkel próbáltuk alátámasztani azt, amit megállapítottunk. Ezeket ma szintén felragasztottuk a szívre.
„Szívünk” további sorsa: Tantermünkben kikerül a faliújságra, hogy mindig emlékeztessen bennünket arra, hogy egy közösség vagyunk, ahol az a cél, hogy mindenki jól érezze magát. Ezért tudjunk bocsánatot kérni és megbocsájtani.

Képek