Boldogságóra Program

Március idén is sok lehetőséget kínált az apró örömök megélésére!
A február végi vírusjárványnak köszönhetően márciusra csúszott a csoport farsangi mulatsága, melyet farsang farkán, húshagyó kedden tartottunk csoportunkban. Lehetőséget teremtve a mókázásra, az átváltozásra. Vegyes csoport lévén sok kisgyermek számára ez volt az első óvodai farsang. Csakúgy, mint télűző népszokásunk a kiszézés. Mindenki elkészítette a saját kis kisze-babáját, amit az udvaron felállított nagy kiszebáb mellé helyezett, aztán fülébe súgta, hogy mitől, milyen rossz szokásától, tulajdonságától szeretne megszabadulni. Majd énekelve, mondókázva körül táncoltuk és meggyújtottuk, így szabadulva meg betegségtől, rossz szokásoktól.
Aztán máris készülődtünk a nőnap megünneplésére. Csoportunkban szokássá vált, hogy a kisfiúk, szüleik segítségével ajándékot készítenek a csoport lánytagjai számára, és egy kis vers és dalocska elmondása után megköszöntik a kislányokat. Persze az óvodában is papír guriga vágásával festésével tulipánokat készítettünk a családok nőtagjai számára.
A következő hét a huszárok várásával telt, közben verseket, dalokat tanultunk nemzeti ünnepünkhöz kapcsolódva. Huszárcsákót hajtogattunk, kokárdát, huszárt színeztünk, meneteltünk, lovacskáztunk, sokat beszélgettünk a szabadságharc eseményeiről. Aztán az ünnep napján szemerkélő esőben,- csakúgy, mint 177 éve – a tanult versekkel, dalokkal fogadtuk a huszár hagyományőrzők lelkes csapatát. Megcsodálva és megismerve viseletüket, fegyvereiket, köszönésüket, majd minden kisgyermek tenyeréből etethette a jámbor huszárlovat. A nemzeti színű leszúróinkat az eső miatt nem tudtuk az emlékműhöz elvinni, így mindenki hazavitte a „zászló egy darabját” és szobája ablakába téve öltöztette ünneplőbe lakóházát.
E havi első boldogságóránkat a Boldogság Világnapján tartottuk. A „Napimádás”, és a „Repül a madár” relaxációs gyakorlatokkal kezdtük, majd elmeséltem Az öröm forrása meséjét, amit aztán a kérdések segítségével fel is dolgoztunk. Eljátszottunk az „Érzékszerveink örömei” feladattal, amit aztán a nagyokkal tovább vittünk olyan módon, hogy a mese ismételt meghallgatása közben kellett jelezniük, hogy a különböző eseményeket melyik érzékszervével érzékelhette Éda. Majd akinek kedve volt, le is rajzolhatta a mese neki tetsző részét, vagy azt a titkos vágyát, kívánságát, ami örömet jelentene számára, vagy amiben a közelmúltban örömét lelte. Így elevenedtek meg a rajzokon a történet szereplői és eseményei éppúgy, mint a régóta vágyott kiscica, vagy éppen a farsangi bálon viselt jelmezek.
Egy másik alkalommal az „Itt a láda, mi van benne?” dalos játék tette örömtelibbé a hétköznapunkat.
A költészet világnapján nagycsoportosunk – Bálint – szavalta el a városi versmondó versenyre megtanult Kovács Barbara: A csacsi című versét. A víz világnapjához kapcsolódva szivárványos polipokat festettünk, ragasztottunk és ellátogattunk a város kisebbik víztornyába, ahol a gyerekek sok érdekességet hallhattak a vízszolgáltatásról mikéntjéről és a tekervényes csigalépcsőn felmehettünk a toronyba is.
A hétköznapokban izgatottan figyeltük a tavasz jeleit, az udvarunkon és a környékünkön bekövetkező változásokat és a múlt héten megérkezett első gólyát. A nagyobbak az óvodai tablet segítségével lefényképezték az udvaron nyíló virágokat és virágzó füveket, fákat. A növényhatározó applikáció segítségével pedig nem növények nevét ismerték meg, hanem sok érdekességet is megtudhattak a róluk.
A sok esemény és tevékenység remek lehetőséget biztosított a környezetünkben fellelhető apró örömök felfedezésében és megélésében.

Képek