Boldogságóra Program

Októberben az optimizmus témájával foglalkoztunk. A kiscsoportos gyerekek számára ez még nehezen érthető, túl elvont fogalom, ezért inkább az érzelmek felismerésén, játékos, élményszerű tevékenységeken keresztül segítettük őket abban, hogy megismerjék a jókedv fontosságát.
A gyerekekkel sokszor szoktunk beszélgetni a különböző érzelmekről – arról, hogyan érezzük magunkat különböző helyzetekben.
Egyik reggel a gyerekeknek két képet mutattam. Az egyiken egy mosolygós arc, a másikon egy szomorú arc szerepelt. Arra kértem őket, hogy válasszák ki az a képet, amilyennek most érzik magukat. A legtöbben a mosolygós arcot választották, de volt olyan kisgyerek is, aki a szomorú arcra mutatott. Ez teljesen természetes, hiszen a beszoktatás időszakában vagyunk és a szülőtől való elválás még nehéz pillanat. Ezek az érzések nem maradnak velük egész nap, az együtt töltött idő alatt a szomorú arcok egy idő után mosolygóssá változnak. Fontos, hogy a gyerekek kicsiként is fel tudják ismerni az érzéseiket. A mosolygós fejecskéket felragasztottuk a szekrényre, így sok-sok vidám arc nézett ránk napközben.
Ezután megismerkedtünk Boldog Blankával és Szomorú Szilárddal – a mosolygós és a szomorú arcú síkbábokkal. A gyerekekkel együtt utánoztuk az arckifejezésüket, majd megbeszéltük, hogy melyiket volt jobb érzés utánozni és miért. A bábokat elhelyeztem egy –egy asztalon, közben megkértem Ági nénit és Kata nénit, hogy a sok kis mosolygós és szomorú arcú képecskéket (amiket korábban elkészítettünk) rejtsék el a csoportszobában. Mi a gyerekekkel addig kimentünk az öltözőbe, majd a csengő hangjára visszatértünk és kezdetét vette a „mosolygós és szomorú fejecske kereső”- játék. A gyerekek nagy lelkesedéssel, izgatottan kutatták a képeket, és amikor megtalálták őket, a mosolygós arcokat Boldog Blankához, a szomorúakat pedig Szomorú Szilárdhoz helyezték el.
Gyakran elmondom nekik az én érzéseimet is, hogy megértsék azt, hogy a felnőttek is tudnak boldogok és szomorúak lenni. Amikor szót fogadnak és kedvesek egymással vagy elpakolják a játékokat maguk után…olyankor az én szívem is „mosolyog”, és nagyon boldognak érzem magam – mint Boldog Blanka. De amikor nem vigyáznak a játékokra és bántják egymást vagy nem hallgatnak ránk, akkor viszont nagyon „szomorú” a szívem, és olyan szomorú vagyok – mint Szomorú Szilárd. Ezáltal a gyerekek nemcsak a saját érzéseiket tanulják meg felismerni, hanem azt is, hogy a viselkedésük hatással van másokra is.
Az ábrázolás foglalkozás keretén belül vidám „Varázsszemüveget” készítettünk. A szemüveget a gyerekek kedvük szerint festették és varázskövekkel díszítették. Beszélgettünk arról, hogyha ezt a szemüveget felvesszük, akkor a rossz dolgokban is meglátjuk a jót. Az őszi megbetegedések miatt a csoportunkban a beszoktatás ideje elhúzódott. A gyerekeknek segítünk abban, hogy meglássák az óvodai élet szépségeit, azt hogy mennyi izgalmas és örömteli dolog várja őket. Éppen ezért októberben is sokat festettünk, sétáltunk a kórházkertben, gyönyörű őszi faleveleket gyűjtöttünk, játszottunk, énekeltünk, nevettünk. A gyerekek megtapasztalják, ha még nehéz is reggel elválni, az óvodában sok-sok élmény és szeretet várja őket.
A „Tök jó hét” keretén belül a gyerekek kivágott tököket festettek felületfestéssel, majd mozgó szemeket ragasztottak rá és egy mosolygós szájat rajzoltak mindegyikre. Vidám, egyedi kis „tökfejek” születtek, amiket kiraktunk az öltözőben, hogy mindenki mosolyogjon, ha rájuk néz.
A gyerekeknek behoztam a csoportba az „érzelem-labdákat”. Megbeszéltük, hogy sokféle érzelem létezik. Megfigyeltük, hogy mindegyik labda egy-egy érzést fejez ki (mosolygós, szomorú, mérges, nevetős, ijedt, csodálkozó). A gyerekek először megnézték a labdákat, majd megbeszéltük, hogy melyik milyen érzést mutat, majd együtt utánoztuk az arckifejezéseket. Ezután kiválasztottam két labdát és az egyik érzelmet az arcommal megjelenítettem. A gyerekeknek pedig ki kellett találniuk, hogy melyik labda arckifejezését utánoztam. A játékot többször is eljátszottuk, mert a gyerekek nagyon lelkesek voltak.
Az „érzelem labdákkal” sokszor játszottunk. Körben álltunk és a CD-t bekapcsoltuk. Bagdi Bella dalaira körbeadtuk az egyik labdát. Majd a következő körben két labdát adtunk körbe. Végül mind a hat labdát körbeadtuk és figyeltünk arra, hogy a labdák ne ütközzenek össze. Ez a játék nemcsak a figyelmet, hanem az együttműködést és az örömteli hangulatot is erősítette.
A gyerekek szeretik a mozgással kísért játékokat. Körben jártunk a teremben, és a jól ismert mondókát mondogattuk
„Egyedem, begyedem tengertánc,
Hajdú sógor mit kívánsz?
Nem kívánok egyebet……
Csak nevetős / szomorú / mérges……. gyereket!”
Amikor a mondóka végére értünk, megfogtam az egyik labdát a kosárból és megmutattam a gyerekeknek a rajta lévő arcot. Ekkor mindenkinek azt az arcot kellett utánoznia. Ezután a labdát visszatettem a kosárba, újra mondtuk a mondókát és a következő érzelmet mutattuk. És így tovább a többi érzelemmel is eljátszottuk.
A gyerekek nagyon élvezték a közös játékokat és beszélgetéseket. A játékok során megtanulták, hogy az érzések felismerhetők, megnevezhetők. A tevékenységek során az érzelmi intelligenciájuk, a figyelmük és a mozgáskoordinációjuk is fejlődött.

Képek