Az optimizmus gyakorlása

- Csoport neve: Micimacko4
- Faragó Utcai Óvoda
- Kategória: Óvodások
- Téma: Az optimizmus gyakorlása
- (82 megtekintés)
Előzetes tevékenység:
– Minden gyermeknek készítettem egy boldogságóra jelképet ábrázoló nyakláncot, amit mindig megkapnak a tevékenység idejére.
– Elkészítettük a Boldogság várát, felhelyeztük a csoportszoba falára. A várba létrafokokon fogunk feljutni. Minden hónapban, ha feldolgoztuk a gyermekekkel az aktuális témát, akkor felrakjuk a hozzá tartozó jelet!
A Boldogságóra optimizmus témájának feldolgozása:
A gyermekeknek kiosztottam a saját készítésű Boldogságóra nyakláncot, ezzel motiválva őket a közös tevékenységre. A foglalkozást az „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…” mozgásos relaxációval kezdtük. Ráhangolódásképpen eljátszottuk a már ismert „Szomorú Szilárd és Boldog Blanka” játékot. Itt irányítónak bevontam a gyermekeket is. Sikerült elérni, hogy a szomorú csapat is vidámmá változzon. Ezt követően „Tükörjátékot” játszottunk az önbizalom növelésére. Először én néztem bele a tükörbe és mondtam el, hogy milyen szépet és jót látok benne, így adtam mintát a játékhoz. A gyermekek többségének sikerült megfogalmazniuk, hogy milyen erősségük van.(„Jól tudok rajzolni. Sokat segítek otthon anyának főzni. Kerékpárral jövök reggel óvodába, így vigyázok a környezetemre”…)
Az optimizmus fogalmát „Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege” meséjével dolgoztuk fel. A történetre vonatkozó kérdésekkel, valamint saját élmények elmesélésével igyekeztem minél érthetőbben bemutatni a témát. Ha pozitívan viszonyulunk egymáshoz és mindenben meglátjuk a jót, akkor optimistábban élünk. Mindenki elkészítette a saját optimista szemüvegét, közben meghallgattuk „Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok” dalát. Megtanultuk a gyermekekkel a szemüveg viseléséhez kapcsolódó varázsigét is: „Van nekem egy szemüvegem, ha felteszem azt, Szebbé válik minden, amit megmutat!” Akinek kedve volt az elmesélhette milyen szépet és jót lát a szemüvegén keresztül. (Az egyik kisfiúnak nagyon hiányzott az anyukája, így azt mondta: „Nemsokára ebédelünk, alszunk és már siet is értem az anyukám.”) A foglalkozás zárásaként felraktuk az optimizmus jelét a Boldogság várához vezető létra második fokára.